A lelki eredetű fizikai tüneteket és betegségeket még ma is egy nagyon igazságtalan, ítélkezéssel teli légkör veszi körül. A pszichoszomatikus tüneteket sajnos még sokszor szakorvosok is összekeverik a hipochondriával, a pánikbetegséggel és a mentális betegségekkel, annak ellenére, hogy ezeknek semmi közük egymáshoz. Egy ilyen pácienssel gyakran nem is tudnak megfelelő empátiával kommunikálni az egészségügyi szakemberek sem. Akinek pszichoszomatikus problémája van, mentálisan teljesen ép és egészséges személy, akinek valóságos fizikai problémái vannak. Nem képzeli be őket, nem pánikroham által generáltak és végképp nem szándékos, kontrollálható tünetekkel küzdenek. A szenvedésük és korlátozottságuk teljesen valós és nem ők döntik el, „mikor hagyják abba a tünetelést”.

Amikor a páciens vagy a hozzátartozó bántalmazza az egészségügyi dolgozót, mindig nagyon kényes helyzet, hiszen rengeteg faktort kell egyszerre figyelembe venni. A páciens fizikális, mentális és emocionális állapota rendkívül fontos, hiszen nem feltétlen szándékos a verbális vagy nonverbális támadói fellépés. A hozzátartozó szintén kiszolgáltatott helyzetben van és fokozott stressz állapotában van hozzátartozója miatt. A kiszolgáltatottság, a kontextuális hatások, egyéb körülmények és az egészségügyi dolgozó viselkedése is befolyásolhatja mind pozitív mind negatív irányba a folyamatokat. De mit tehetünk ilyen esetekben?

Az alvás közbeni evés azaz alva-evés - mely a paraszomniák egy fajtája -, klinikai értelemben mind az alvászavarok mind az evészavarok kategóriájába tartozhat, de valójában ez egy sokkal makacsabb, komplexebb tudatalatti mechanizmus. Egy mély elakadással való küzdelem diszfunkciós megoldására próbálja felhívni a figyelmet. Egy tudatot megkerülő „cry for help”, mely csak egy felszínen látható tünet, de nincs túl sok köze a valódi okhoz. Ahhoz viszont elég hatékony szomatizációs stratégia, hogy végre szakemberhez forduljunk és elkezdjük rendbe tenni az (érzelmi) életünket.