A PolyVagal Theory a hiányzó láncszem a stressz, a trauma és pszichoszomatikus jelenségek megértése ill. kezelése tekintetében. Amelyik szakember a neuropszichológiában jártas és képzett Stephen W. Porges és Deb Dana kutatásaiban és munkásságában, ott biztonságban vagy! Az előbb említett szakembereken felül olyan szakemberek kutatásait építettem be praxisomba, mint Peter A. Levine, Bessel Van Der Kolk, Dr. Máté Gábor, Amy Cuddy, Joe Navarro, Minuchin (stb.). Személy szerint igyekszem mindig az aktuális legmagasabb szintű neuropszichológiai kutatások tudásával felvértezve várni rendelésemre, mint egészségügyi szakember (fizioterapeuta, gyógytornász), diplomás coach, coach szupervízor és mentor. 

Ismeretlen eredetű fájdalmak, zsibbadások vagy más rejtélyes tünetek és zavarok szinte mindenki életében előfordulnak átmenetileg. Nem mindig derül ki, hogy egy kis fájdalom, fogyás, hízás, alvászavar mitől jelenik meg, majd szűnik meg, mert jön és megy. Van, amikor egy-egy tünet beavatkozás nélkül, magától is megoldódik. Ez teljesen normális, hiszen mind a testi-, mind a lelki rendszereink az egyensúlyra, gyógyulásra, helyreállásra vannak programozva. Amíg képesek megbirkózni a feladattal, nincs is szükség beavatkozásra. De mi van akkor, ha nem oldódik meg? Ha ezer meg ezer kivizsgálás után sincs egzakt válasz, csak találgatás vagy még annyi sem? És mi van, ha felmerül a lelki eredet? Ha ismerősek a fenti kérdések, olvass tovább…

A lelki eredetű fizikai tüneteket és betegségeket még ma is egy nagyon igazságtalan, ítélkezéssel teli légkör veszi körül. A pszichoszomatikus tüneteket sajnos még sokszor szakorvosok is összekeverik a hipochondriával, a pánikbetegséggel és a mentális betegségekkel, annak ellenére, hogy ezeknek semmi közük egymáshoz. Egy ilyen pácienssel gyakran nem is tudnak megfelelő empátiával kommunikálni az egészségügyi szakemberek sem. Akinek pszichoszomatikus problémája van, mentálisan teljesen ép és egészséges személy, akinek valóságos fizikai problémái vannak. Nem képzeli be őket, nem pánikroham által generáltak és végképp nem szándékos, kontrollálható tünetekkel küzdenek. A szenvedésük és korlátozottságuk teljesen valós és nem ők döntik el, „mikor hagyják abba a tünetelést”.