Az alvás közbeni evés azaz alva-evés - mely a paraszomniák egy fajtája -, klinikai értelemben mind az alvászavarok mind az evészavarok kategóriájába tartozhat, de valójában ez egy sokkal makacsabb, komplexebb tudatalatti mechanizmus. Egy mély elakadással való küzdelem diszfunkciós megoldására próbálja felhívni a figyelmet. Egy tudatot megkerülő „cry for help”, mely csak egy felszínen látható tünet, de nincs túl sok köze a valódi okhoz. Ahhoz viszont elég hatékony szomatizációs stratégia, hogy végre szakemberhez forduljunk és elkezdjük rendbe tenni az (érzelmi) életünket.

A bántalmazás minden formájának (verbális, nonverbális és tettleges ) teljesen elfogadhatatlannak kellene lennie az élet minden területén, különösen az egészségügyben. Ennek ellenére napi szinten tapasztalnak meg mind egészségügyi dolgozók mind pedig páciensek bántalmazó magatartást egymás részéről. Ez egy igen komplex probléma, mely nem egy egyoldalú történet, és gyökerei egészen mélyre nyúlnak.  Mára olyannyira részét képezik a destruktív magatartási formák az egészségügy kultúrájának, hogy van, ami már konkrétan természetes. Az egyik ilyen verbális és nonverbális bántalmazási forma a dehumanizáció.

Az első benyomás az üzleti- és magánélet egyik legmeghatározóbb része. Az első néhány másodperc alatt kialakul, mégis akár egy életen át segíthet vagy kísérthet bennünket. Van, hogy meg sem szólalunk, vagy csak éppen üdvözletünket tesszük, egy biztos: egyáltalán nem számítanak a szavaink. Az egyetlen dolog, ami számít, az a testbeszéd. Helyesebben a nonverbális kommunikációnk.