Szolgáltatás
Egészségügyi Szupervízió és Mentoring
Létezik kiégésmentes, folyamatosan fejlődő, professzionális egészségügyi ellátás! Állami és magánszektorban egyaránt lehet magas színvonalú ellátást nyújtani hosszútávon egy harmonikus és kiegyensúlyozott élettel a hátunk mögött! Nem marketingesként mondom ezt, hanem szakmabeliként. Lassan két évtizedes gyógytornász és több mint 7 éves coaching tapasztalattal rendelkező segítő szakemberként úgy gondolom, hogy a kulcs mindenki kezében ott van, csak egy kis segítségre van szükség.
Kulcsok
- mentoring - tapasztalt szakmabeli személy által történő, fejlesztés
- szupervízió - a leghatékonyabb szakmai személyiségfejlesztő módszer, melynek a célja a hivatásbeli személyiség, kompetencia fejlesztése, elakadások és szakmai nehézségek kezelése
- személyes önismeret és önfejlesztés - személyiségünk, sémáink és mintáink ismerete, segítői attitűd helyes értelmezése, önvédő mechanizmusok, stresszkezelés, konfliktuskezelés fejlesztése, önszabotázs mechanizmusok kiiktatása
- kommunikációfejlesztés
- egészségügyi dolgozók hatékony egymás közti kommunikációja
- páciensekkel történő, gyógyulási mechanizmusokat segítő kommunikáció (kommunikációs placebók és nocebók ismerete és helyes alkalmazása)
Honnan tudhatod, hogy segítségre van szükséged?
- Érzelmi kimerültség és kiégés jelei
Ha a munkavégzés tartósan fárasztóvá, nyomasztóvá válik, gyakori az ingerlékenység, cinizmus, vagy az empátia csökkenése a betegek felé, az a kiégés korai vagy előrehaladott jele lehet. - Határok elmosódása a betegkapcsolatokban
Amikor nehézzé válik a szakmai távolság megtartása (pl. túlzott bevonódás, bűntudat, „hazavitt” esetek, alvászavarok), a szupervízió segíthet a határok újragondolásában. - Döntési bizonytalanság és önbizalomcsökkenés
Ha korábban rutinszerű szakmai döntések most fokozott szorongást, önkérdőjelezést váltanak ki, vagy gyakori a „jó szakember vagyok-e?” érzés, ez jelzés lehet külső szakmai tükrözés szükségességére. - Ismétlődő konfliktusok a munkahelyen
Gyakori feszültségek kollégákkal, vezetőkkel vagy betegekkel arra utalhatnak, hogy belső terhek vetülnek ki a kapcsolatokra. A szupervízió biztonságos tér ezek feldolgozására. - A munka értelmének elvesztése
Amikor a hivatástudat meggyengül, megjelenik az érzelmi eltávolodás vagy az „autopilot” érzése, a szupervízió segíthet újra kapcsolódni a szakmai identitáshoz és erőforrásokhoz.
Ha fentiek még nem jellemzőek, de nem is akarsz idáig eljutni, akkor vagy a legjobb helyzetben, hogy tegyél a személyes és szakmai egészségedért! Első mindig a prevenció!
A legtöbb egészségügyi dolgozó már hallgató korában találkozik a kiégéssel és viszonylag hamar érintetté is válik. A kommunikációs nehézségek is általánosan jelen vannak mind egymással mind pedig a páciensekkel. A legégetőbb kérdéseket viszont nem lehet anyagiakkal megoldani és a problémákat hosszútávon nem lehet magasabb fizetéssel kompenzálni. Egy idő után eljön az a pont, ahol érdemben kell foglalkozni vele, és itt jönnek a KULCSOK (mentoring, szupervízió, kommunikációfejlesztés), melyhez segítség a NorahCoaching.
Mi is az a szupervízió?
A szupervízió önálló segítő szakma, valamint speciális, strukturált segítő beszélgetési forma, amely szerződésen alapuló, partnerségre épülő tanulási és kísérési folyamat. Célja a segítő és más humán szakmákban dolgozók szakmai kompetenciáinak, hatékonyságának és mentális jóllétének támogatása.
A folyamat során a résztvevő saját munkatapasztalataira és elakadásaira reflektál egy képzett szupervízor kíséretében, aki kérdésekkel és visszajelzésekkel segíti az érzelmi, kapcsolati és szakmai folyamatok tudatosítását.
A szupervízió a hivatásgondozás és a munkahelyi lelki egészségvédelem fontos eszköze, amely hozzájárul a kiégés megelőzéséhez, a szakmai identitás erősítéséhez és a tudatosabb, egyre professzionálisabb munkavégzéshez.
A kiégésről pár gondolat
Az egészségügy egyik legkomolyabb és legégetőbb problémája a kiégés. Alig találni olyan kollégát vagy kolléganőt, aki nem érintett a témában. Kultúránk sajnálatos részeként, konkrét elvárásként nehezedik az orvosok és szakdolgozók vállára a kötelező érvényű, saját kárukra történő, határaikat figyelmen kívül hagyó, mindent feláldozni képes „segítői minta”, mely gyakorlatilag nem más, mint a segítői attitűd egy kifacsart értelmezése és összemosása a mártíromsággal. A "mindenek előtt való segítés" sulykolása, a nemet mondás el-nem-fogadása és a folyamatos megfelelési kényszer jellemzően egy olyan teher az egészségügyi dolgozók és más segítő szakmabeliek vállán, mely egyirányú kényszerpályára kényszeríti őket, amelyben garantált a kiégés.
Nem csak az állami, a magánszektorban is ott van az a kimondott, ki-nem-mondott elvárás, hogy a segítő szakember köteles megoldani a hozzá fordulók problémáját minden áron, akár a saját ideje, lehetőségei és kapacitása kárára is. Valaki akkor „elég jó segítő”, ha azt a saját kárára teszi. Amennyiben ezt nem így teszi, vagy saját határait figyelembe véve végzi „csak” a tevékenységét, az szégyen. Ez a hozzáállás egy súlyos kudarcot és arcvesztést jelent a dolgozónak saját maga előtt.
Ennek a jelenségnek pedig nem anyagi oka van és nem is lehet anyagiakkal pótolni. Bár a megfelelő anyagi juttatás fontos és alapnak kellene legyen, a kiégés maga nem ezen múlik! A helytelen segítői attitűd, a nem megfelelő önismeret, a személyes lelki- és szakmai fejlődés bizonytalansága valamint az öngondoskodás hiánya olyan faktorok, amikből a legtöbb szinte minden egészségügyi szakembernél fellelhető. Rengeteg a frusztrált, feszült, elkeseredett vagy éppen elfásult dolgozó. Ők negatívan hatnak magukra, egymásra és nem ritkán - ezáltal a komoly lelki állapotból fakadóan - a páciensek potenciális traumatizációját is ők okozhatják a kommunikációjuk által.
Jelen helyzetben általánosnak mondható, hogy a helytelenül definiált kompetencia- és felelősség határok, a kapcsolati és kommunikációs nehézségek, a szakmai és személyes határok bizonytalansága szépen megágyaz ennek. Magyarországon még nincs kultúrája az ezt kivédő eszközöknek, mint az egészségügyi dolgozók mentoringja, szupervíziója, kommunikációs oktatása, pedig enélkül – úgy gondolom, hogy – a paradigmaváltás szinte lehetetlen. Ha pedig nincs paradigma- és perspektívaváltás, a kiégés mindenki számára borítékolható és az egészségügyi helyzet még jobban ellehetetlenül.
Számomra fontos küldetés, hogy egy új perspektívát és a helyes segítői attitűd terjedését, meghonosodását segítsem elő a magyar egészségügyben. Mentoring és szupervíziós programokkal, coaching eszközökkel, szakmai kommunikációs tréningekkel, workshopokkal és szupervízióval.
Ha úgy érzed, ez neked szólt, jelentkezz még ma!
Kapcsolódó cikkekért látogass el a BLOG-ra!
Vedd fel velem a kapcsolatot és
Amint tudlak, visszahívlak!
