Mi történik, ha az empátia határok nélkül marad? A mentális falak mögötti magányról, kiégésről és a valódi megoldásról: a határok erejéről.
Gyakori közös pont a vezetői és segítői munkában - kiváltképp kezdetben - egy olyan jelenség, amit az idősebb, tapasztaltabb generációk gyakran „túlzott empátiának” neveznek és előszeretettel figyelmeztetik a fiatalokat, hogy nem szabad ennyire készségesnek, segítőkésznek és kedvesnek lenni, mert rossz vége lesz. Az idősebbeket viszont gyakran látják keménynek, érzéketlennek és kiégettnek az ilyen hozzáállásuk miatt. De mi az igazság? Valóban van „túlzott empátia”? Miről is szól ez a helyzet valójában?

