Miért marad „vészüzemmódban” a test POTS esetén? Miért tűnik olyannak, mint egy pánikroham?

Ha valaki megtapasztalta már a megmagyarázhatatlan pulzusemelkedést, szédülést, gyengeséget vagy krónikus kimerültséget, akkor pontosan tudja, milyen érzés, amikor a test nem működik együtt.
A POTS (Postural Orthostatic Tachycardia Syndrome) és más autonóm idegrendszeri diszfunkciók (Dysautinomia) esetén a szervezet gyakran tartós túlélő üzemmódban működik.

Ez nem „pszichés eredetű”, és nem is „akaraterő kérdése”.
Ez egy szabályozatlan idegrendszeri állapot.

Van olyan szakmai bizonytalanság, ami nem a tudás hiányából fakad. Ha volt már olyan érzésed szakemberként vagy vezetőként, hogy kívülről minden rendben van, belül mégis éget a kérdés: "biztosan helyénvaló, amit csinálok?", akkor nem vagy egyedül – és valószínűleg nem is vagy inkompetens.

A szakmai legitimitási szorongás nem az inkompetenciáról szól, hanem arról, amikor egy szakember belsőleg nem érzi stabilnak a saját szakmai felhatalmazását – különösen gyorsan változó, inter- és transzdiszciplináris területeken.

A munkahelyi kapcsolatok gyakran összetettebbek annál, mint elsőre gondolnánk. Nemcsak a szervezeti kultúra, a szakmai elvárások és együttműködési formák alakítják őket, hanem a saját kötődési mintázataink is. Ezek azok az idegrendszeri „tanult reakciók”, amelyek meghatározzák, hogyan érzékeljük a közelséget, a távolságot és a biztonságot különböző szerepeinkben. Szupervíziós üléseimen ismét felbukkant, milyen könnyen vezethet félreértéshez, ha ugyanazt a helyzetet egy adott kötődési szemüvegen keresztül látjuk.