Többen kérdezik tőlem kíváncsisággal vagy épp bizalmatlanul: „Amikor az idegrendszerről, a test feszültségéről, inekomplett stresszreakciókról vagy a traumák testi lenyomatáról beszélsz egy coaching ülésen, tulajdonképpen nem terapeutáskodsz?”

Ez a kérdés pedig teljesen természetes, sőt, kifejezetten üdvözlendő a mai marketingszövegek uralta világban. A segítő szakmák piacán ugyanis tapasztalható egyfajta etikátlan összemosódás és sajnos valóban sokan nyúlnak mélylélektani vagy klinikai területekhez anélkül, hogy a megfelelő módszertani és klinikai háttérrel rendelkeznének. A kérdés tehát jogos, a kompetenciahatárok tisztázása pedig elengedhetetlen az ügyfelek biztonsága érdekében.

Felelős szakemberként világosan vallom: a neuro-szomatikus coaching Magyarországon is egyre inkább a modern segítői praxis, üzleti élet és személyes fejlődés logikus, tudományosan megalapozott vonalává válik, de ez nem a pszichoterápia kijátszása vagy olcsó utánzata.

A tudomány nem a terapeuták kizárólagos tulajdona

Magasan képzett egészségügyi szakemberként, neurológiai kutatóként, diplomás coach és coach szupervízor háttérrel rendelkező szakemberként pontosan azért beszélek ezekről a témákról, mert a tudomány és a mindennapi gyakorlat határterületén mozgok és ezeket integráltan használom a praxisomban kompetenciahatáraimon belül.

Munkám során nem azért hozom be az idegrendszer, a vegetatív válaszok vagy a neuropszichológia témáit, hogy betegségeket gyógyítsak, patológiákat keressek, vagy a múltbeli sebeket/traumákat oldjak fel terápiás módszerekkel. Azért kérem, hogy figyelj a testedre, hogy megértsd a saját működésedet a jelenbeli elakadásaidban. Ennek vannak múltbeli aspektusai, amiket tiszteletben tartunk, de nem a múltban dolgozunk, hanem a jelenben. Azzal, ami van. Jelen- és jövőorientáltan.

Nem azt vizsgáljuk, miért történt veled valaha valami nehéz (ez a terápia terepe) és nem megyünk vissza múltbeli esetekbe belenyúlni. Az nézzük meg, hogy itt és most, vagy egy adott üzleti/segítői/magánéleti szituációban, döntési helyzetben vagy krízisben hogyan reagál a biológiád, és mit tudsz ezzel kezdeni.

Világos határok: Coaching vs. Pszichoterápia a gyakorlatban

A tiszta helyzetekért felelősséggel tartozom, ezért szigorúan meghúzom a vonalat a fejlesztés és a klinikai gyógyítás között. A hiteles szakmai működés alapja a kompetenciahatárok szigorú betartása a coachingban, ezért az eseteimet rendszeresen megvizsgálom tapasztalt szupervízorral.

Mikor terápia (és mikor nem tartozik a coachra)?

Klinikai diagnózisok, mentális zavarok, súlyos pszichés patológiák, krónikus szorongásos zavarok, depresszió, valamint a múltbeli traumák klinikai szintű feldolgozása. Ez kizárólag a pszichoterapeuták és a klinikai szakpszichológusok szigorú kompetenciája. Ha egy ügyfélnél ilyet tapasztalok, kötelességem elküldeni őt a megfelelő végzettségű szakemberhez. Mivel pszichológus és pszichiáter kontaktokkal is rendelkezem, semmilyen nehézséget nem okoz ez az intervenció sem.

Mikor szomatikus coaching / fejlesztés?

Maga a "szomatikus" szó azt jelenti, hogy "testtel kapcsolatos". A szomatikus megközelítések tárháza hatalmas; több terápiás és nem terápiás irányzat tartozik hozzá, melyek közül a neuro-szomatikus coaching is egy szelet. Coaching esetén mindenképpen egészséges mentális állapotú, működőképes személyek jelenbeli elakadásairól beszélünk. Ennek pszichológiai és neurológiai vetületei is megjelennek a szomatikus módszerek alkalmazása esetén, de a szomatikus coaching a testi érzetekre fókuszál. A test, mint indikátor, közvetítő közeg jelenik meg, mely üzenetet hordoz. Az idegrendszer változásai testi érzetek és funkciók változását idézik elő, melyek fontos szerepet játszanak a szomatikus coaching során. Gyakori témák a teljesítmény-blokkok, döntés-paralízisek, stresszkezelés, határhúzás, megfelelés, kiégés-megelőzés, szubklinikai pszichoszomatikus tünetek valamint az idegrendszer önismereti szintű megértése és szabályozása a konkrét célok elérése érdekében. Coachingban tehát nem gyógyítunk, hanem működést optimalizálunk, kapacitást növelünk.

Miért nem elég a kognitív megértés? (A szomatikus alap)

Mindannyian tapasztaltuk már azt az állapotot, amikor racionálisan „tudjuk, mitä kellene tennünk”, mégsem tesszük. A „fejben eldöntöm” típusú akaratérvényesítés gyakran csődöt mond a stresszes helyzetekben.

Ennek oka tisztán biológiai: az idegrendszeri szabályozás hierarchiája akkor szabadítja fel a racionális, logikus területek működését és az ott képződő gondolatok megvalósítását, ha erre a limbikus- és vegetatív idegrendszeri terület engedélyt ad. Ennek alapja pedig a neurocepciós, azaz zsigeri biztonságérzet megélése a segítői kapcsolatban, mely szintén a biológiai érzetek nyelvén beszél.

A szomatikus coaching során alkalmazott testalapú eszközök (mint a gestalt, fókuszolás, szomatikus jelenlét, neuroszomatikus gyakorlatok) nem minősülnek terápiás beavatkozásnak. Ezek modern önismereti technikák, amelyek segítik az idegrendszeredet kilépni a krónikus harc-vagy-menekülés üzemmódból, illetve a lefagyott állapotból. Az idegrendszeri reguláció mind a segítői praxisban, mind a vezetőfejlesztésben, mind a magánéletben éppen abban segít, hogy a szervezet kezelni tudja a mindennapi stresszt, és a jelenben újra tiszta fejjel tudj cselekedni. Ebben nincs traumaoldás, gyógyítás, sem semmilyen terápiás intervenció.

Záró gondolat: A biológia mint partner

A felelős segítő szakember sosem a hangzatos titulusok mögé bújik, hanem pontosan ismeri a saját kompetenciahatárait. Az én célom sem az, hogy terapeuta legyek, (egyáltalán nem vágyom erre.), hanem az, hogy magasan képzett egészségügyi segítő szakemberként a saját területemen a lehető legmagasabb fokú, legkomplexebb segítséget tudjam nyújtani a kompetenciámon belül. Fizoterapeutaként és neurológiai kutatóként e test egy fontos része a coaching praxisomnak. Amire törekszem, hogy egy tudományosan megalapozott, hatékony és biztonságos kapcsolódást nyújtó segítő legyek a saját területemen.

Úgy gondolom, hogy a személyes és szakmai fejlődés során a saját biológiánkat fontos, hogy ne ellenségként vagy kontrollálhatatlan kényszerként kezeljük, hanem partnerként fogadjuk el. A segítői folyamatban egy igazán jó segítő társ a testünk, ezért is figyelek rá a coaching és szupervízori praxisomban egyaránt.

Azt tapasztaltam, hogy ha megérted, hogyan működik és reagál a tested pl. a stresszre, a mindennapi elakadások megszűnnek leküzdhetetlen akadályok lenni, és a fejlődésed szilárd biológiai alapokra épülhet.

A test nem terápiás színtér, hanem fontos indikátor és üzenetközvetítő közeg, amit helyesen értelmezve és gondozva a szövetségesünk lehet a fejlődésben.

Ha szeretnél többet tudni a szomatikus és neuro-szomatikus coachingról és szupervízióról, vedd fel velem a kapcsolatot, várlak szeretettel egy kötetlen rövid konzultációra!

(A kép AI által generált tartalom. A blogcikk AI segítséggel formázott tartalom.)