Fájdalommal, mozgásszervi betegséggel élőként vagy egy véletlen baleset miatt eljutottál arra a pontra, hogy eleged lett a pirulákból, krémekből, ropogtatásokból, hókusz-pókuszokbók. Meghozod a nagy döntést: elmész gyógytornászhoz! Hú! Ez az! El fogsz menni gyógytornászhoz! Aztán várod a csodát. Várod, hogy a gyógytornász majd "jól megcsinálja a dolgokat", helyrerak, megszerel és úgy mész haza, mint aki 10 évet fiatalodott. Na jó, nem az első alkalommal. Lehet, hogy kell két-három alkalom. Vagy egye fene, legyen 1-2 hét! Annyi már csak elég! Nem...? 

Itt az ideje, hogy egy valódi szakembertől tudd meg, mire számíthatsz és mire nem, ha gyógytornára adod a fejed!

Segítő szakemberek gyakori játszmáinak alapja egy (vagy több) saját trauma vagy nehézség újraélése, ezáltal pedig az akaratlan, tudatalatti drámaháromszög megmentői szerepébe való helyezkedés. Ettől függetlenül bárki megélheti ezt a „megmentői kényszerpályát”, és aki belekerül, az erősen ki van téve a kiégésnek.