Tartásjavítás rendszerszemléletben megoldásfókusszal

"Rossz a tartásom." - Hangzik el ez a mondat sok felnőtt szájából saját magára. Sok szülő pedig a tini gyermekét viszi tartásproblémával orvoshoz ill. gyógytornászhoz. Ilyenkor nagyon fontos, hogy kiszűrjük azokat gerincet állapotát befolyásoló betegségeket, amik ezt eredményezhetik (gerincferdülés, Scheuermann, Bechterew, stb.) és nagyon fontos ezek szakszerű kezelése. De mi van akkor, ha nincs ilyen? Vagy van, de hosszútávon nem működnek a hagyományos módszerek, mert a görnyedés és ferde tartás automatikusan visszatér, miest nem figyelünk oda? Vajon miért van ez és hogyan tehetjük tartósabbá, hatékonyabbá a tartásjavítási stratégiáinkat? 

A testtartásunkat hagyományos megközelítés szerint a gerincünk állapota ill. egészsége és a testtartási szokásaink határozzák meg. Ezek mind nagyon fontos tényezők és foglalkoznunk kell velük, de vannak kevésbé ismert, ugyanolyan erős befolyással működő tényezők, amelyekkel szintén foglalkoznunk kell, ha egy automatizált korrigált tartást szeretnénk, nem csak egy-egy időszakos "kihúzom magam" tartást.

A gerincferdülés, M. Scheuermann, M. Bechterew és egyéb betegségek felderítése az elsővonalbeli lépés, amihez szakorvos és fizioterapeuta segítségét kérhetjük. Akár van ilyen tényező a tartási probléma mögött, akár nincs, a Schroth szerinti komplex fizioterápia kifejezetten a gerinc háromdimenziós korrekciójára kifejlesztett terápiás rendszer, melyek kötőszöveti technikákkal és manuálterápiával kiegészítve egy teljes testet kezelő, csaknem komplex terápia érhető el. Ha erre ráépítünk egy Funkcionális Stabilizáló Tréninget szemtréninggel, hogy az egyensúly, koordináció, viualizáció és propriocepció is javuljon, valamint hogy kivegyük a statikus helyzetből a testet és elkezdjük dinamizálni, harmonizálni a mozgást, már majdnem teljes rendszert tudtunk építeni az alapprobléma köré. Ugyanis a rossz tartással nem csak a gerinc, a medence és egyéb csontos struktúrák vagy ízületek helyzete változik meg, hanem az izmok, szalagok, egyéb kötőszövetes rendszerek és az egész belsőszervi rendszer is. Plusz a térérzékelés, egyensúly- és koordináció, propriocepció és teljes neurológiai rendszer hozzáidomul a patológiás paritális és viscerlais rendszerhez. Tehát nem elég "a gerincet helyre tenni", a teljes testet kezelni kell a belső szervekkel és idegrendszerrel együtt! Jöhet a terhelhetőség csökkenése, jöhetnek az emésztési problémák, fájdalmak, egyesúlyproblémák úgy, hogy gyakran össze sem kötik vagy fel sem merül, mert "hát ilyen vagyok" vagy "nem olyan ügyes a gyerek, sosem volt az", netán a "gyenge a nyomra, dehát Istenem..." és a "rossz az emésztése, puffad, dehát ez van...". És lehet, hogy köze van a gerinc miatt megváltozott belső szervi viszonyokhoz. 

Amire nagyon ritkán szoktak gondolni az orvosok és gyógytornászok, az a tartási rendellenességek és testi rendszerek közötti megbomlás ok-okozati sorrendjének megváltozása. Valamiért mindenki azt veszi alapnak, hogy először van egy medenceferdeség vagy gerincferdülés és ebből adódóan, erre épülve jön elő a többi patológiás átalakulás, viszont ez nem feltétlen van így. Az izomegyensúlymegbomlást, mint secunder scoliosist kiváltó tényezőt már felismerik és gondozzák a szakemberek, erre már nagyon szép stratégiák vannak. Viszont az ritkán kerül előtérbe, hogy látási-/hallási probléma, belsőszervi problémák és panaszok ugyanúgy hajlamosíthatnak görnyedt vagy akár scoliotikus tartásra. Emésztési problémás, hasfájós, puffadós gyerekeknek diszkomfortos az egyenes tartás, még akár fájdalmas is lehet, így ösztönösen, tudat alatt kivédi azt egy állandó görnyedéssel vagy ferde tartással. Még akkoris, ha ez később kezelésre vagy enélkül el is múlik, a görnyedés, mint automatizmus megmaradhat, mint pl. egy lábtörés utáni sántításos járásminta a gyógyulás után. Az aszimmetrikus látás ill. hallászavarok szintén ferde tartást eredményezhetnek, ha a páciens azzal kompenzál, hogy próbál "ráhajolni" vagy "ráfordulni" az ingerekre. Tartási problémák esetén tehát érdemes ránézni szemészeti, audiológiai és belgyógyászati szempontból is a páciensre és ha találunk eltérést, akkor érdemes komplexen kezelni pl. visceralis terápiával, szemtréninggel. Hogy ilyen esetekben melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás, lehet, hogy sosem tudjuk majd megmondani, de nem is szükséges, hiszen a kezelés úgyis komplexen történik.

És itt szeretnék egy olyan tényezőt is behozni, amit egyáltalán nem szoktak figyelembe venni, pedig éppolyan komoly szerepe van mind a tartási automatizmusok megbomlásában mind pedig a kezelésük terén. Ez pedig a lelki terület. Az önismeretünk, önérvényesítőképességünk, asszertivitási szintünk, komfortérzetünk, szorongási szintünk és személyiségünk mind-mind hatással vannak a testtartásunkra. Egy önbizalomhiányos, szorongó tininek vagy egy állandó stresszben dolgozó, magát elnyomottnak érző alkalmazottnak bármilyen szuper Schroth-os gyakorlatosort összerakhatunk, kezelhetjük viscerallal, manuállal, mindennel, beállíttathatjuk az időzítőjét, hogy 20 percenként emlékeztesse, hogy korrigálja a tartását... és csinálhatunk bármit... NEM lesz automatikus a korrigált tartása, mert az alapérzelmek, a limbikus reakciók mindig felsőbbrendűek és át fogják írni a testtartást, miest a kortikális kontroll elvész (azaz miest nem figyel oda tudatosan a tartására). Sőt, hadd menjek tovább, a fel nem dolgozott gyermekkori szorongás, stressz, trauma okozta krónikus tartási probléma okozhat ugyanolyan felnőttkori, rosszul rögzült automatikus tartási mintát, mint a korábbi példában  a lábtörésből visszamaradó sántítás gyógyulást követően. És ezt leépíteni nem lehet egy kis korrekciós gyakoralttal...

Kedves Kollégák! NINCS OLYAN, hogy csak passzív és aktív tudatos tartásjavító technikákkal átírjuk az automatikus testtartást és azt meg fogja szokni. Ez nem igaz. A limbikus rendszer, amely az érzelmek és automatikus testtartási reakciók kulcshelyszíne soha nem alszik, hanem 0-24 órában, pillanatról pillanatra, folyamatosan monitorozza a külső és belső komfort-diszkomfortot és ennek megfelelően állítja meg a gesztusokat, a testtartást, hat a vegetatív idegrendszerre és a hormonokra, tehát az izom- és minden szövet feszültségi állapotára, a keringésre, szívre, légzésre, mindenre. Evolúciós önfenntartó ösztön, hogy tartásunk mindig a körülményekre adaptált legyen, akkoris, ha az nem esztétikus vagy nem a legfunkcionálisabb. A tudatos testtartás fenntartása nem megy 0-24 órában, pillanatról pillanatra, és a limbikus rendszerre gyakorolt kortikális kontroll abban a pillanatban elvész, miest nem figyelünk oda, és ekkor az a tartás fog előjönni, amit a limbikus rendszer állít be, ergo az, amit érzünk, ahogy érezzük magunkat és ahogyan ezt ösztönösen közvetítjük a külvilág számára. Aki szorong, csökkent önértékelésű, fél, diszkomfortot él meg, fázik, szégyenlős, bármilyen szubmisszív tartást előidéző érzést/érzelmet él át, az görnyedt és/vagy ferde tartást vesz fel a megélt érzelem mennyiségétől és minőségétől függően. A teljes megoldás tehát a tudatosság növelése mellett az automatizmus megcélzása méghozzá nem problémafókusszal hanem megoldásfókuszú technikákkal. Erre alkalmas pl a brief coaching módszertana, melynek fókuszában a szorongáscsökkentés, önbizalomerősítés, önismeret és önértékelés fejlesztése, asszertivitás fejlesztése és egyéb belső komfortot növelő tényezők fejlesztésével a fókuszban. Ha azt szeretnénk, hogy a páciensünk ne csak a rendelőben húzza ki magát, foglalkoznunk kell azzal a napi 23 órával, amit a páciens a gyógytornán kívüli világban tölt, ehhez pedig fontosak a fent felsorolt tényezők. Egyik nem helyettesíti a másikat. Egyrészt meg kell tanulni a helyes korrekciót, másrészt segíteni kell annak automatizálódását. Ez két különálló, mégis szoros összefüggésben működő terület.

A "kezelés"/fejlesztés pedig már a tornateremben kezdődik. Hiszen abban az esetben, ha a páciens -bármennyi idős is legyen- nem partnernek, hanem alárendelt helyzetben érzi magát, szubmisszív testarttást fog felvenni, tehát "általunk nem kívánt testtartást" akar felvetetni vele a limbikus rendszer. Ezt a páciens a helyszínen ellensúlyozhatja és valószínűleg fogja is a kortikális, tudatos konrtollja által, tehát korrigálja szépen magát érzésétől függetlenül, de maga az érzés nem változik, a limbikus áthangolódás nem fog elkezdődni. Ez egyérészt egy plusz koncentrációs munka páciensnek, hiszen folyamatosan ellene kell dolgoznia "agyban" az érzéseinek", másrészt, amit a tornateremben megél, azt fogja felidézni otthon is és annak megfelelően fog gyakoroni. Az emlékek, legyenek akár gyógytorna gyakorlattal kapcsolatos emlékek vagy instrukciók, minden esetben érzelmekkel társulnak. Tehát, ha nem tudunk partnerkén, támogató, erősítő, bizalmi, biztonságos közeget teremteni a páciensnek a kezelőnkben, azzal nehezítjük a tanulást és negatív élmény által csökkentjük a helyes tartás felvételének hatékonyságát. Tartási problémával, gerincferdüléssel foglalkozó kollégák számára létfontosságú, hogy nonverbális kommunikációjuk ne egy nocebo hanem egy placebo hatás legyen a fizikai tartásjavítás támogatásában. Egyszerűen nem hanyagolhatjuk el a kommunikációnk hatásait.

Ami kiegészítésként jelentős lehet még az a social media és hatásai. A testképzavarok kiszűrése szintén fontos, hiszen ugyanúgy hatnak a testtartásra, de ha ilyesmi nem áll fenn, a média akkoris nagy hatással van normálnak gondolt testtartásra. Ha megnézzük, hogyan néznek ki a plakátokon és közösségi felületeken a "modellek", nagyon ritka a normál, fiziológiás, egészséges tartás. Nagyrészt ferde, görnyedt, hagyag tartású, előretaolt fejtartású modelleket látunk a tiniket célzó reklámokban, így nem csoda, ha ellenérzésük támad a korrigált tartás iránt, még akkoris, ha amúgy az önértékelésük rendben van. Mert most ez nem trendi. Ezzel nem lehet flexelni. Fel sem tűnik a rossz tartás egy bizonyos pontig. Kilógni a sorból pedig nem ezen a módon szeretnének a fiatalok. Ezt a vonalat is meg kell értenünk és tudnunk kell empátiával kezelni. Nem nyomhatjuk le senki torkán, hogy "márpedi ez az egészséges, ezt kell csinálni!" mert az ellenkezőjét érjük el vele. Tini korban a hatékony instruálás művészete nem egyszerű történet, de mindenképpen kifizetődő megtanulni.

A rendszerszemléletű megoldásfókuszú tartásjavítás eszközei összegezve:

• Szakorvosi kivizsgálás, patológiák megerősítése vagy kizárása (Scoliosis, Scheuermann, Bechterew, stb.)
• Schroth szerinti komplex fizioterápia
• Paritális és visceralis manuálterápiás kezelés (lábujjaktól fejtetőig, neurológiai struktúráktól a belekig)
• Funkcionális Stabilizáló Tréning: aktív erősítés és nyújtás a megtanult korrigált helyzetben, statikus helyzetek dinamizálása, funkcionalitás és izomösszehangolás helyreállítása, propriocepció-, egyensúly-, és vizuális inger-válasz kapcsolatok fejlesztése
• Szemtréning (esetleg audiovizuális tréning)
• Megoldásfókuszú tartásjavítás: instrukció nélküli saját beállítás tükör előtt és tükör nélkül megoldásfókuszú kérdések és ingerek segítségével (testkép és mozgásminta fejlesztése)
• Lelki támogatás, megoldásfókuszú coaching, egészség coaching, terápia: önsimeret, önértékelés, komfortérzet, szorongásoldás, kapcsolati nehézségek, testképzavarok, stb.
• Kezelő komfortossága (színek, hőmérséklet, fények hatása a testtartásra, mozgásra, komfortérzetre)
• Szakdolgozó/szakorvos verbális és nonverbális kommunikációja: nocebók kerülése, "placebók" használata, partnerség
• Család, valamint a szűkebb-tágabb környezet figyelembevétele és szükség szerinti bevonása a kezelésbe
• /Social Media és képernyőidő hatásának csökkentése is szükséges lehet/