— Blog

Olvasd el az általam írt cikkeket, posztokat.

"Akkor fájjon!" - Róbert esete a hasfájással

"Akkor fájjon!" - Róbert esete a hasfájással

Szintén egy számomra nagyon kedves, szerintem tanulságos esetet szeretnék ismét megosztani. Kicsit hosszú, amiért elnézést, így is rövidítettem, hogy olvasható és összefüggéseiben érthető maradjon. Jelenlegi páciensemet nevezzük Róbertnek. Róbert a korábbi Károlyhoz hasonlóan egy fiatal harmincas, nagyon jófej srác, aki hónapok óta tartó ismeretlen hasi fájdalommal érkezett. (Mostanában nagyon gyakori a fiatal férfiak hasi panasza…) A korábbi esetekhez hasonlóan ő is rengeteg vizsgálaton túl van. Hónapok óta vizsgálják, de senki semmit nem talált a panaszai mögött. A gyomor- és béltükrözés valamit a laktulóz kilégzési teszten kívül minden elérhető vizsgálaton túl van. Eddig inden rendben. Sehol semmi eltérés. Tökéletes labor, minden vizsgálat negatív. Mi lehet akkor a probléma?


A panaszok nagymamája hirtelen, rákban való elvesztése után kezdődtek, így természetesen ő is megkapta a "pszichés eredetű" cimkét. Úgy érzi “hülyének nézik”, de már sokszor annak is érzi magát. Érzi, hogy a fájdalmak, és az, hogy semmit sem találnak a panaszai mögött, tényleg megborítják az egész lelki működését. Feszeng, szorong, van, hogy kifejezetten pánikol a tüneteitől, de már a fájdalom gondolata kapcsán azonnal megugrik a stressz szintje. Pedig elmondása szerint ő nem ilyen. Sosem volt ilyen. Ez neki is új. Elengedte a nagymamáját és rettentően frusztrálja, hogy mindenki azt hiszi, azért ilyen, mert elvesztette a nagymamáját. Pedig nem. Ő úgy érzi, a tünetei kapcsán szorong. És ez teljesen érthető, elfogadható.

Sok életmódtényező is predesztinálhat Róbert esetében hasi fájdalomra, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Rengeteget ül, mert rengeteget vezet, sok “gyorskaját” eszik, nagyon magas szénhidrátbevitele van, nem figyel az étkezésre, kevés folyadékot fogyaszt, felszínes a légzése, mérsékelt hordó mellkasa van, mint mellkasdeformitás, a magas stressz szintje fokozza a szimpatikus tónust, ami rontja az emésztési folyamatok minőségét, ez pedig szintén emésztési problémákat (puffadás, fájdalom) generál.

A rekeszizom környéki panaszok egyértelműen összefüggnek a légzés minőségével, mivel a hordó mellkasnál eleve nem megfelelő a légzési munka, alapból feszül a rekesz, nem tud megfelelően kitérni belégzéshez a bordakosár, a magas szimpatikus tónus felületes légzést generál, mivel nem sportol, nem mozog, a vitálkapacitás csökkent, a légzőizmok funkciója csökkent. A sok statikus passzív ülés és helytelen táplálkozás miatt a kismedencében és hasban sok az adhézió, a medencefenék rugalmatlan és nem tud együttműködni a rekeszizommal, tehát egymás munkáját rontják. Az immobilitás, a testtartás, a felületes légzés, a mellkas formája, a stressz és egyéb tényezők miatt renyhe mellkasi és bélmozgások vannak, amik tovább rontják a sejtszintű anyagcserét is, valamint a hasi kondíciókat, az emésztést, a felszívódást. Az ülés miatt rövidült iliopsoas izmok többek között a belek és a rekeszizom munkáját is rontják.

Akár mi a kiinduló ok, az extrém magas stressz szint és a tünetek miatti folyamatos standby állapot egy komoly eltolódást és megterhelés ró a vegetatív idegrendszerre. A szimpatikus aktivitás látványosan emelkedett, random tikkek, tremorok jelennek meg már a vizsgálat alatt bizonyos stresszorok elhangzásánál vagy érintésre is. Ez azt mutatja, hogy a szimpatikus tónus olyan erős, olyan komoly készenlétben áll a szervezete az "üss vagy fuss" törvény alapján, hogy a szervezete mindenre "ugrik". Ez lehetetlenné teszi a paraszimpatikus tónus erősödését, ami nélkül nincs megfelelő minőségű emésztés és immunfunkció. A stresszre emelkedik a cortisol és adrenalin szint is, ami szintén sokszínű hormonális, neurológiai és immunológiai folyamatot indít el és tart fenn a szervezetben. Ez hosszútávon kimeríti mind az idegrendszert, mind az immunrendszert, tönkreteszi az emésztési- és felszívódási folyamatokat, amiknek elégtelensége miatt jön a puffadás, fájdalom, egyéb betegségek garmada.

Látható tehát, hogy fizikai síkon is elég komplex a kép akkor is, ha nincs konkrét betegsége, “csak” az életmód által generált negatív hatásokat vesszük figyelembe. Emellett a gyászszakasz környéken vagy közvetlen utána a rekeszizom magasságában megjelent pár kisebb csomó is, ami nagyon ijesztő volt, de az MRI alapján ártalmatlan lipóma, nincs teendő vele. Róbertnem érthető, hogy attól ez még rendkívül frusztráló, hiszen pont akkor keletkeztek, amikor a ráktól való félelem és a fájdalmas panaszok is elindultak.

Összességében az életmód és stressz tekintetében is bőven van mit rendbe tenni. Az is igaz, hogy van, amire tudunk hatni és van, amire nem. Elkezdtünk beszélgetni róluk és elkezdtük lassan, lépésről lépésre az átalakításuk megtervezését. Nagyon nehezen indult, de nem mehet minden azonnal egyszerre. Az autózást kiiktatni nem lehet, de ezt ellensúlyozni kell. A táplálkozás rendbetétele szintén komoly feladat. A mobilitás, mozgás beépítése szintén nem egyszerű, de kulcsfontosságú tényező. A stresszkezelés, pánikkezelés és a lelki okfeltárás is erőteljes vonalnak kell, hogy legyen. Ha a stressz nincs kezelve, az általa generált folyamatokat kiiktatni lehetetlen. A magas szimpatikus aktivitás olyan szintű oka és/vagy fenntartója a páciens állapotának, amit figyelmenkívül hagyva képtelenség hosszútávú vagy végleges megoldást találni a páciensnek. Ezek mellett további belgyógyászati kivizsgálás is szóba jöhet, melyeknek eredménye tovább is módosíthatja a klinikai képet és terápiás tervet.

A mellkas-has-kismedencei Visceralis Manuális Kezelése mellett a n. Vagus kezelését is elkezdtük a vegetatív áthangolás miatt. Ezek arra vannak, hogy a mellkas, a hasi- és kismedencei szervek mobilitását, állapotát javítsuk, felszabadítsuk a rekeszizmot, a medencefeneket, a mellkast, a hasat. Jobb legyen a keringés, kevesebb az összetapadás, jobban menjen minden funkció. A vagus kezelés csökkenti a stressz szintet a belső szervekben és szövetekben. Ellensúlyozza a stressz hatást, egy magasabb paraszimpatikus tónust generál. De az utóbbiak egy része csak tüneti kezelés, mert ha az életmód tényezők nem változnak drasztikusan és a stressz nincs kezelve lelki oldalon, ugyanezek a panaszok fognak folyamatosan visszatermelődni, amik tovább frusztrálják majd őt és ronthatnak a helyzeten. Ezért nagyon komolyan felhívtam a páciens figyelmét, hogy akármi is a konkrét stressz oka, ennek a szintjét csökkenteni kell. Ezzel foglalkozni kell, mert nélkül pohár vizeket locsolgatunk az erdőtűzre. Képzett pszichológusként ezt ő is tudja, de nehéz magát kliensként vagy coachee-ként látnia és nem tud belehelyezkedni egy nem segítői szerepbe.

Ahogy beszélgettünk a második kezelés után, egy rövid coaching lett belőle és nagyon komoly felfedezést tett a páciens. Felgöngyölítette, hogy több dolog miatt pánikol egyszerre és hogy ez a stressz ez gyakorlatilag sokszor tényleg egy pánikba megy ágy. Az egyik fontos ok, hogy a nagymamája rákját nem vették észre időben, mert nem voltak olyan tünetei és a nagymama sem akart jelentőséget tulajdonítani annak, ami volt. Amikor már észrevették, hogy baj van, már késő volt. Ekkor pedig a nagymama “húzott egy falat” magában lelkileg, hogy “ő nem rákos”, és onnantól kezdve ő ezt el is hitte, olyannyira, hogy az utolsó pillanatig nem tudta, miért is van ő kórházban. Mivel fájdalmai nem voltak, nem is értette, mi a baja, miért kell neki kórházban lennie folyamatosan. Ez a fajta falhúzás, mint működő jelenség is ijesztő volt a páciensnek és az a tény, hogy nem vették észre sokáig a bajt, mert nem volt fájdalom. Amikor már észlelték, mindennek késő volt. Ez annyira félelmetes volt a páciensnek, hogy “nem fáj, ha baj van” és hogy nem lehet mindent időben észre venni és segíteni, hogy (érthetően) elvesztette a kontroll- és biztonságérzetét. A világ egy kiszámíthatatlan, bizonytalan, veszélyes hely lett, ami felett nem tud kontrollt gyakorolni és kiszolgáltatott az egész élete minden halálos kórnak. Az egész világ egy igazságtalan történéssorozat lett számára, amire nincs befolyása. Ez egy óriási stressz. Nagyon fontos tényező volt ezt felismerni a magas stresszszintje miatt.

Egyszercsak egy hatalmas kifakadás jött elő a páciensből: Milyen igazságtalan, hogy sokáig nincs tünete valaminek!? Valaminek csak lennie kell?! Labornak vagy valaminek! AKKOR LEGALÁBB FÁJJON!! - és ez utóbbit legalább háromszor elmondta. Ekkor picit megállítottam és visszajeleztem neki, hogy ez a sokszori, erőteljes, szinte parancsnak ható kijelentés-sorozat számomra meglepő és érdekes mozzanat. Megkérdeztem, hogy számára mit jelent ez. Itt hirtelen megállt a levegő egy pillanatra. Kimondatlanul is ezek a gondolatok voltak benne, szinte parancsként, hogy ha baj van, fájjon, derüljön ki időben, mert félt attól, hogy ennyi erővel ő is már most is rákos lehet, és ha nem veszik észre időben, mert nincsenek fájdalmai, meghal. Ezért szinte parancsba adta magának a fájdalmat. Erre mi történik a testében? Jóindulatú daganatok (lipómák) nőnek a mellkas-has határán és fájdalmai lesznek, ezért elindul ezer féle kivizsgálásra. Nem találnak semmit. Pont az inverz verziója annak, ami a nagymamájával történt. Ez valami döbbenetes felismerés volt.

Egy másik érdekes vonal az volt, hogy egy "elhordozhatatlan" felelősséget hordoz magában, amiért nem vették időben észre nagymamája rákját. Hibáztatta magát, amiért nem erőltette a kivizsgálást hamarabb, nem vett észre olyan tünetet, ami korai előjel lehetett. Mintha az ő felelőssége is lett volna az, hogy a dolgok így alakultak. Félelmetes volt, hogy ilyen rejtélyes is lehet egy betegség és nincs olyan tünet, amit másokkal megosztva megmenthet akár másokat is az ilyen ijesztő, értelmetlen, bizonytalan halálos végkimenetelű helyzetekből.

Később további vizsgálatok is történtek, melyek megerősítették, hogy a stressz generálta problémákkal állunk szemben. A mellkas-has határán lévő csomók valójában nem lipómák, hanem megduzzadt mastocyták. Tehát histaminosis esetével állunk szemben. Ilyenkor az extrém magas szimpatikus tónus (stressz, szorongás, pánik) hatására az immunrendszeri változások ilyen megnagyobbodott mactocytákkal, fájdalmas tünetekkel és látszólag érthetetlen immunreakciókkal reagálnak. Nagyon változatos tünetegyüttest tudtak kreálni, ahogy a páciensnél is tapasztalhattuk. Emellett SIBO is megállapításra került, ami szintén az életmód (helytelen táplálozás) és stressz együttesének eredménye. Ezek az orvosi diagnózisok azért voltak fontosak a páciensnek, mert kicsit kézzelfoghatóbbak és több oldalról megközelíthetőek voltak, mint egy szimpla vegetatív reakció. Ez kapaszokdót jelentett Róbertnek, hogy jobban meg tudja ragadni a fonal végét és el merjen indulni a kezelések irányába.

Az ügy teljeskörű megoldása még folyamatban van. Még csak most kezdődik a valódi terápia. Bőven van mit dolgozni a testi- és lelki vonalon egyaránt. De valami elindult. És ez a lényeg. Az már fél gyógyulás, amikor a páciens megtudja és megérti, mi történik vele/benne és miért. Megismeri, hogyan tud hatni a saját testében és lelkében zajló történéseire és elkezdi a saját kezébe venni az élete alakítását.

A gyógyulás mindig a teljes testi-lelki kontroll visszajelzéséről szól. Ez pedig nem egyszerű. Semmi sem egyszerű.

Semmit sem szabad a rendszeréből kiragadva értelmezni és értékelni.

Kapcsolat

NorahCoaching logó

Facebook

Instagram

Linkedin

— Kapcsolat