Rejtélyes mellizom gyengeség és állkapocs probléma összefüggése (esetbemutatás)

Egy igazán érdekes esetet, egy magas szinten egészségtudatos, aktív 43 éves férfi páciensem esetét szeretném röviden bemutatni. Nevezzük őt most Sándornak. Sándor régi páciensem, aki régóta tünetmentes, a korábbi panaszaiból felgyógyultan él. Néhány hete viszont rejtélyes, jobb oldali mellizom-gyengülést vett észre az edzőjével edzés alatt. Az izomerő és izomtónus jelentősen csökkent, szinte egyik napról másikra, látszólag minden ok és egyéb kísérő tünet nélkül. A megoldás pedig engem is meglepett (Vigyázat, spoiler!), mert az állakpocs ízülettel függött össze erősen a problémája. Érdekelnek a részletek, olvass tovább!

Sándorral 2 évvel ez előtt indult a közös munkánk egy szintén érdekes esettel. Akkor egy rettentő intenzív, erősen korlátozó, lágyékba és combba sugárzó, műtét-határon mozgó gerincsérvvel indultunk. Alapos szakorvosi és fizioterápiás kivizsgálás után a konzervatív kezelés mellett döntött, így megkezdtük a McKenzie kezelést, mellette akupunktúrát kapott más szakembertől és szakorvos is monitorozta az állapotát. Néhány hét alatt megszűntek a panaszok, de a közös munka nem maradt abba. Elkezdtük a Funkcionális Stabilizáló Tréninget, optimalizáltuk a statikus és dinamikus terhelést, a munkahelyi „rendet”, testtartást, majd lassan a súlyzós edzést is elkezdte Sándor személyi edző segítségével. Két éven keresztül nagyon tudatosan figyelt a tartására, a statikus és dinamikus terhelésére, rendszeresen végezte a gyógytornát és edzett is mellette karbantartás céljából. Ülőmunkát végzőként, edzésben lévőként és 40 felettiként egy 3 alkalmas Visceralis Manuális Terápia kezeléssorozatot is kért diaphragma, béltraktus és prosztata (külső) fókusszal. Igyekezett mindent megtenni saját és családja egészségéért, de nem görcsös feszültséggel. Egy minta páciens volt és az is a mai napig.

A probléma néhány hete kezdődött, amikor a lapocka-tájékon elkezdett fájdalmas csomókra panaszkodni torna alkalmával, ami nem volt tőle egy szokványos dolog. FDM kezeléssel kezdtünk, ami segített, de nem oldotta meg teljesen a panaszokat. Nem sokra rá egyik edzésen azt vette észre az edzővel, hogy a fekvőtámasz és fekvenyomás gyakorlatainál a jobb oldali mellizom sokkal renyhébb, kevésbé tud összehúzódni, csökkent a tónusa, nem is tudja megfelelően megfeszíteni, így nem tud megfelelő mennyiségű erőt kifejteni. Ez ijesztő volt Sándor számára és jelezte is telefonon, hogy baj van, nézzünk rá erre a dologra. Semmi más panasz nem volt mellette, csak ezek a fájdalmas csomók jobb oldalon a lapockánál és a mellizom gyengesége. A panaszokat a nyaki és vállövi mozgások nem módosították. Fájdalma, zsibbadása, egyéb tünete nem volt a páciensnek sem korábban sem a vizsgálatok során.

Első körben egy nagyon alapos FDM- és ezen alapuló manuális kötőszöveti kezelést kapott nyak-vállöv-mellkas izomzatára és szöveteire. Emellett nagyon alaposan megmobilizáltam a mellkaskosarat is. A kezelés alatt sokat javult az izomerő és elkezdett visszatérni a tónus. Folyamatosan kezeltem és teszteltem a tüneteket. A kezelés végére a páciens azt mondta, hogy ez még nem 100%, de már 70-80%. Úgy érzi, fog ez még alakulni.

Kaptam is visszajelzést, tényleg szépen alakult, 80% visszajött tartósan az izomerőből, jobb lett a tónus és a fájdalmas görcsöket egy masszőr is segített oldani minden héten. Ment a torna és az edzés tovább a következő héten, szinte minden rendben volt, de valahogy továbbra sem érte el az eredeti erejét és tónusát a mellizom. Egy következő kezelés el is maradt egy repülőút miatt, ahol utazás közben mostmár mindkét vállövi-lapocka táji része elkezdett fájni Sándornak és a cipekedésnél azt érezte, hogy valami kellemetlen történt. Nem tudta megmondani, hogy mi. Ez annyira feszélyezte, hogy elment orvoshoz és csináltak is egy MRI-t, ahol egy porckorong kiboltosulást (protrusio disci) találtak a nyaki 6-7-es csigolyák között. A kiboltosulás nem nyomta el az ideget, de elérte. A szakorvos azt mondta, hogy ez még nem műtéti indikáció, Schanz-gallért írt elő és pihentetést. Sándor kérdésére, hogy gyógytornáztassa-e, azt mondta, hogy nem szükséges, de ha szeretné, lehet. Sándor viszont rutinos volt már, a nyakmerevítést nem fogadta el és jelezte is, hogy van MRI felvétele, nézzük meg, mi is történt. A felvétel egyébként gyönyörű volt összességében, mert 40 felett ilyen egészséges, szép nyaki környezetet ritkán lát szakember, de valóban volt egy kisebb kitüremkedés az egyik alsó nyaki porckorongján. Azon a részen, ahonnan többek között a mellizom is kapja a beidegzését.

Ismét fizioterápiás vizsgálat következett, McKenzie teszttel. A vállövi fájdalom akkor már nem volt, csak némi elmaradás a mellizom erejében. Valahogy viszaállt a repülés előtti helyzet. Minden nyaki és vállövi mozgás szabad volt, fájdalommentes, tünetmentes, kis húzódás-érzés volt itt-ott. Semmi komoly patológiára utaló jel. A mozgások pedig egyáltalán nem voltak hatással sem a vállövre sem a mellkasra. Nem hoztak elő semmilyen panaszt. Egyetlen nyaki véghelyzet kitartásánál volt egy kis jelzett zsibbadás a jobb kézfejben, ami korábban nem volt, de éppen csak egy kis területen és azonnal el is múlt, ha kijöttünk a helyzetből. Ez azt jelezte, hogy ott értük el a nyaki porckorong kiboltosulással a közelben lévő ideget. Ez mutatta, hogy melyik helyzettel melyik ideg érhető el és milyen tünetre számíthatunk, ha ez a porckorong protrusio „romlana el” jelen helyzetben. Mivel nem volt összefüggés az eredeti panaszokkal, ezért egyértelmű volt, hogy nem ő a ludas a mellkas és vállöv panasza mögött. Az is tiszta sor volt, hogy ez a kitüremkedés egy stabil, nem veszélyes dolog, amit szépen lehet konzervatívan is kezelni, nem szabad elmerevíteni. Meg is kezdtük a szükséges kezelést. Mégis, valami még mindig nem volt kerek a történetben, mert a mellizom rejtélye még mindig nem oldódott meg és ez mindenképpen piszkálta a csőrömet. Az az utolsó 20% nem hiányozhat egy egészséges embernél sem. Ergo valami mégiscsak van valahol.

Ahogy a kezelés közben tovább kérdezgettem Sándort, hogy mik történtek az elmúlt időben, milyen panaszai voltak, biztosan nem volt fejfájás, szédülés, fülzúgás, zsibbadás, bármi egyéb, de végig negatív volt az anamnaesis. Aztán ahogy mozogtunk, az egyik nyaki mozdulatnál jelezte, hogy most hirtelen lett egy furcsa érzése, mintha valamit húznának ki a füléből. Nem fájdalom, egy húzó érzés, de eddig ilyen nem volt és most is csak egy kis időre érezte. Visszatértünk erre a mozgásra és megnéztük, mit csinál. Hozta is ezt a húzódó érzést, de csak az egyik oldalon egy oldali mozgásra. Azt viszont mindig. Megálltunk és elkezdtem mobilizálni a füleket, mert az szorosan összefügg más szövetekkel, állkapoccsal, nyakkal. Jelezte is Sándor, hogy ez elég kellemetlen érzés, nagyon húzódik, különösen a jobb oldal, ami egyébként a panaszos oldala. Mivel a fül és az állkapocs rettentő szoros „barátságban” vannak, elkezdtem vizsgálni az állkapocsízületet és megkérdezte, hogy van-e éjszakai fogcsikorgatás, aszimmetrikus rágás valami miatt és erre azonnal rávágta Sándor, hogy „Fogcsikorgatás nincs, de aszimmetrikus rágás  elég régóta van!”. És elkezdte mesélni, hogy hetek óta fogászati kezelésekre jár, mert gond volt az egyik fogával, emiatt hetek óta csak a bal oldalon tud rágni. Ahogy mesélte, be is ugrott neki, hogy hát nem sokkal az után kezdett panaszos lenni a nyaka-válla, hogy elkezdődtek a beavatkozások. Ahogy vizsgáltam, minden jobb oldali állkapocs ízület környéki szövet, eredési- és tapadási pont erősen fájdalmas volt, míg a bal oldalon semmi fájdalom, egy-egy kellemetlenség érzés fordult elő itt-ott. Elkezdett összeállni a kép.

Itt kezelés fókuszt váltottunk és elkezdtem az állkapocs kezelését Cranio-FDM technikával. Ez egy nagyon erős fájdalommal járó kezelés, de a páciens hősiesen tűrte. Sajnos nem volt már túl sok időnk, de egy részét kezelni lehetett a panaszoknak. A kezelés után Sándor teljesen ledöbbent, hogy minden sokkal jobb lett. Az állkapocs, a nyaki mozgások, a válla, a mellkasa is. Eddig nem is érezte, hogy mennyivel feszesebb volt, de most, hogy fellazult, egyértelmű lett, hogy ott volt a baj.

Valószínűleg a fogászati kezelések okozta testhelyzet és ízületi helyzet, a sokáig kifeszített, nyitott állkapocstartás, feszülés, az állandó féloldali rágás és védekező tartás és izomfeszülés együttesen indított el egy feszültséget, ami áttevődött a nyak és vállöv területére, feszessé téve az ottani izmokat. Jelezte is ezt a lapocka tájéki fájdalmas csomók jelenléte a legelején, amiket kikezelve volt javulás, de mégis visszatértek, mert fenntartotta őket az állkapocs feszültsége. Ugyanis ezek húzták a nyakat és vállakat. A repülőtéri cipekedés egy „utolsó csepp” lehetett ebben a meggyengült rendszerben, mint trigger, ami „betett” a helyzetnek és dobott egyet a panaszokon. A porckorong kiboltosulás lehet, hogy korábban is ott volt, de lehet, hogy ekkor indult el, ezt sosem fogjuk megtudni. A McKenzie teszt szerint viszont nem befolyásolja az alaptüneteket, egészen más tünetet adott ez a probléma, egészen apró jelként. A kettő valószínűleg nem áll egymással szoros összefüggésben. A mellizom gyengülését valószínűbb hogy egy perifériásabb probléma, a nyaki-vállövi feszültség által okozott nervus pectoralis medialis ill. lateralis elnyomása hozta létre. Hiszen ezek az idegek (melyek ellátják a mellizmokat) az alsó nyaki szakasz karfonati részéből jönnek, de a kulcscsont alatt, egy egészen kis helyen jönnek át a vállövtől a kulcscsont alatt a mellkasra. Ha ennél a kis átjárónál, ahol eleve kis hely van, feszes minden, ha valami miatt még jobban feszülnek az izmok és kötőszövetes lemezek, ezek képesek neuropraxiát okozni rajta, ezáltal a funkcióját csökkenteni. Ugyanolyan tüneti képet mutat ez, mintha nyaki idegyöki ok lenne a háttérben és a megtévesztő az volt, hogy valóban volt a nyaki szakaszon olyan, ami adhatta is volna ezt, de nem tette. A nyak mozgásai/helyzetei nem voltak összefüggésben ezzel. Az érintett mellizmot beidegző ideg kulcscsonti átjárója viszont annál inkább, és emiatt lehetett, hogy a nyaki-vállövi-mellkasi fókuszú FDM és kötőszöveti kezelés korábban sokat javított a panaszokon. Teljesen nem oldotta meg, hiszen az alapfeszültséget az állkapocs problémája idézte elő és tartotta fenn, így amíg az nem volt megoldva, a feszültség természetesen visszatért a kezelt területen és képes tünetet okozni, amíg ez fennáll. Viszont azzal, hogy az állkapocs környékét kezeltük, a kiinduló okot kezeltük és ezt az irányt fogjuk folytatni, ugyanis ha a kiinduló/fenntartó probléma kiiktatásra került panasznak véglegesen meg kell szűnnie.

Egy biztos, egy alapos állkapocs fókuszú Cranio-FDM kezelés fog következni a szükséges nyak-vállöv-mellkasi kezelésekkel együtt. Ezek mellett sem fogunk megfeledkezni a nyaki porckorong kiboltosulásról sem, őt is kezelni fogjuk és megelőzzük a további problémákat a nyaki porckorongok tájékán. Minden alkalommal új vizsgálat és arra adaptált kezelés zajlik majd, mind mindig. Az biztos, hogy erre én sem gondoltam az elején, hogy egy fogászati beavatkozás-sorozat és abból adódó állkapocs ízületi probléma nyak-vállöv-mellkas panaszokat idézzen elő. A jó dolog, hogy mégis megvan a megoldás és a kezelés is zajlik! Sándornak ezúton is nagy köszönet, hogy most sem hagyta annyiban a dolgokat és tudatosan vigyáz magára.

Egyébként Sándor annyira megörült a kezelés végére az eredménynek, hogy utána már nyúlt is a telefonért, hogy elmesélje a feleségének a dolgot. Azt is, hogy jobban van és azt is, hogy milyen érdekes összefüggés van a panaszai mögött. :)