Amikor a "kis gyógytornász" diagnosztizál - Vivi története (esetbemutatás)
Vivi elküldte rövid történetét nekem pár képpel és megengedte, hogy megosszam veletek. Olvassátok szeretettel!„Covid után [két hónapig tartó, altatásban és lélegeztető gépen töltött időszak után] úgy elsorvadtak az izmaim a végtagokban és a törzsemben is, hogy önállóan felülni, járni, fogni sem tudtam. Amikor hazakerültem, akkor sem. Járt hozzám egy gyógytornász, de egy idő után nem tudott jönni. Sokszor belázasodtam gyógytorna után. Nem tudtuk mi lehet a baj. Több más tünetem is volt. Nagyon erős fájdalom, zsibbadás érzés a lábaimban és a kezeimben. Közben erős egyensúlyzavar és koordinációs zavarom is volt. A finom-motorika sem ment. Minden orvos arra gondolt, hogy az altatás alatt történt agyi károsodás vagy egyszerűen csak nem akarom eléggé a felépülést. Közben leálltam a gyógytornával, nem volt aki kijárjon és segítsen. Fixen stagnáltam vagy épp romlottam. Fellépett egy erős hiperérzekenység is. Egy ismerősön keresztül találtam rá Nórira, de mivel én vidéki vagyok, csak telefonon tudtunk beszélni párszor. Amikor először beszéltünk már ahogy elmondtam, mi van velem, Nóri megkért, hogy vessem fel a neurológusnak a másnapi kontrollon, hogy vizsgáljanak ki Guillain Barre szindrómára. Meg is kértem az orvost, ki is nevetett, tiszta furán néztek rám, de aztán az eredmények és szükséges vizsgálatok után kiderült, hogy minden tünetem és eredményem erre utalt. Volt egy elég fájdalmas vizsgálat is. Amint megjöttek az eredmények és kiderült, hogy tényleg ez a bajom, azt mondta a neurológusom, hogy erre nem is gondolt volna. A diagnózis alapján elindult a megfelelő kezelés és elkezdtünk egy ennek megfelelő rehabilitációt is egy kedves gyógytornásszal, aki ki tud járni hozzám. Folytattuk a gyógytornát és már teljesen, majdhogynem tökéletesen járok, mozgok, fogok!”
Vivitől kapott képek a felépülésének stádiumairól:
