— Blog

Olvasd el az általam írt cikkeket, posztokat.

eveszavar

Evészavaros vagyok?

Egyre több cikk születik az evészavarok, táplálkozási zavarok és testképzavarok témájában és egyre több szakember hívja fel a figyelmet ezen zavarok veszélyeire. Talán emiatt is gyakrabban merül fel a kérdés bennünk: Mi számít pontosan evészavarnak? Vajon én az vagyok? Vagy a környezetemben élők közül lehet az valaki? 

Minden evés- és testképzavarnak megvannak a maga klinikai kritériumai, hogy mit mikor nevezünk annak, aminek. Ennek a megállapítása és a diagnózis kimondása szakpszichológusi kompetenciaAz előjeleit és ráutaló jelzéseket viszont jó tudni és komolyan venni, mert megelőzhetőek és könnyebben kezelhetően az időben észlelt zavarok.

Két fontos tényező van, ami elősegíti ezen zavarok kialakulását, ezekkel is jó tisztában lenni. Az egyik a más jól ismert média (tv, internet, netflix, stb.) és közösségi média (FB, Insta, TikTok) hatása, amit taglalnom sem kell, mert rengeteget hallunk róla. A másik, kevésbé ismert, de markánsan befolyásoló tényező a család és annak működési zavarai. Ugyanis ezek a zavarok önmagukban nem betegségek, csupán tünetek, amik más terület problémáját "teszik ki az asztalra". Minuchin és társai - akik rendkívüli alapossággal kutattak és tevékenykedtek ezen a területen - úgy találták, hogy a diszfunkcionális családi közeg helyreállítása nélkül hosszú, de rövidtávon is kezelhetetlen ez a dolog. Ha bármi javulás is történik, családi közegben visszarendződik a zavar, mert a maga a közeg tartja fenn az adott tünetet, igazából konkrétan a diszfunkció tüneteként értelmezhető az egész jelenség.

Manapság a hagyományos, biztonságot adó családi modell és működés szinte alig van jelen társadalmunkban. Az "új családmodellek" vagy a régi családmodellek nem megfelelő működése viszont nem ad biztonságos és megfelelő közeget a tinédzserek számára a kor sajátosságainak megfelelő működéshez, így zavar lép fel a rendszerben, ami gyakran a táplálkozási szokásokban fejeződik ki ill. nyilvánul meg. A családi alrendszerek (anya-apa, testvér-testvér, anya-gyerek, apa-gyerek kapcsolatok) működése, a túlkontrolláló szülői viselkedés, a korra jellemző "lázadás" megoltása, a fiatal magánéletének tiszteletének hiánya és sok egyéb tényező táptalajt adhat annak, hogy a tinédzser vagy fiatal felnőtt a táplálkozási minázata által fejezze ki a meg nem élt szabadságát, a saját élete felett gyakorolt kontroll képességét, a kötődést, a biztonságot és minden meg nem élt érzelmét. Éppen ezért már maga a családmodell és családban működő elvek és szabályok vagy azok hiánya is egy jelzés lehet arra, hogy a "furcsa evési szokások" mögött valami több van, mint egy szimpla divathóbort.

anorexia thumb

Régen az anorexia és bulimia nervosa-t tipikusan a "modellek betegségének" tartották, de ma már tudjuk, hogy ez nem teljesen fedi a valóságot. Bárki szenvedhet tőlünk, átlagos férfiak és nők egyaránt. Az anorexia nem abban merül ki, hogy valaki nagyon sovány és keveset eszik és a bulimia sem feltétlen csak annyi, hogy valaki hánytatja magát evés után. A kritériumok ennél részletesebbek és mélyebbek.

Az orthorexia nervosa-t ma már hivatalosan is bejegyzett zavarnak tartják (néhány éve még nem így volt), a hétköznapokban pedig "divatbetegségnek" is bélyegzik, mivel az egészség iránti érdeklődés és a különböző táplálkozási irányzatok követése az utóbbi években nagyon divatossá vált, de ettől még nem feltétlen ez áll a dolgok hátterében. Nem mindenki orthorexiás, aki átesik a ló túloldalára az egészséges táplálkozás tekintetében. Itt is megvannak a szabályok, hogy mikor lehet kimondani a konkrét diagnózist, bár itt még nem olyan pontosak a paraméterek, mivel ez egy viszonylag újonan bekerült zavar.

orthorexia

A túlevés tekintetében sem mindenki túlevéses zavarban szenvedő személy, aki sokat eszik és túlsúlyos. Itt is megvan, hogy mennyi idő alatt, mennyi kalóriabevitel történik milyen rendszerességgel és lelki töltettel.

binge2

Ezekről a zavarokról elég sok nívósabb szakmai cikk jelent meg, így nem mennék a mélyükre, hiszen nem a diagnózis felállítása a célInkább a szubklinikai táplálkozási- és testképzavarokra szeretném a fókuszt helyezni, mert ha ebben a periódusban ismerjük fel a problémát és kap segítséget valaki, a klinikai forma kialakulása elkerülhető, a folyamat visszafordítható és a szenvedő személyt nem éri visszafordíthatatlan fizikai- és lelki károdosás. Szubklinikai zavarnak azt nevezzük, amikor az adott táplálkozási- vagy testképzavar jelei már jelentkeznek, de még nem felel a probléma meg minden kritériumnak, ezért nem mondható ki a diagnózis abban az esetben sem, ha szakemberhez kerül az illető. Nem tudok konkrét besorolásról, hogy stádiumba lehessen sorolni őket, de az biztos, hogy mivel ez egy folyamat, lépésről lépésre alakul ki, így a jeleket észrevéve elcsíphetjük a tüneteket a zavar kiteljesedése előtt. Ez pedig lehetővé teszi az adott zavar preventív kezelését, ami "stádiumtól" függően más szintű szakmai beavatkozást igényelhet.

bulimia2

A teljesség igénye nélkül szeretnék megolsztani néhány intő jelet, amire érdemes felfigyelni tini és fiatal felnőtt (fiúk és lányok) esetében (is), a háttér megvilágítása nélkül. Azért tartom ezt fontosnak, mert egyrészt a probléma mindig sokkal komplexebb, mint elsőre tűnik. Amit meglátunk, az mindig csak a jéghegy csúcsa. A mélységeket sosem ismerjük igazán és azok a szakemberekre tartoznak. A mi dolgunk soha nem az okok és miértek keresése vagy megoldása. Laikusként, főleg családtagként csak a felismerésben tudunk segíteni és a megfelelő szintű szakember irányába történő orientációval. A másik ok pedig az élőfetételezések és élőítéletek kialakulásának/kialakításának megelőzése a megfigyelő/segítő személyben. Ugyanis a komplexitás és helyzet átlátásának hiányában csupán ezekre hagyatkozhatunk, ezek pedig csupán szubjektív feltételezgetések és nem is segítik a megoldás folyamatát. Előítéletként jelentkezve az elfogadás érzését csökkentik, ami pont ellene dolgozik a megoldás kialakításának. Érvényes ez akkor is, ha magunkat figyeljük és akkor is, ha mások kerültek hasonló jelekkel a látóterünkbe.

Intő jelek, amiket jobb komolyan venni, főleg, ha egyszerre 2-3 vagy annál is több van egyszerre jelen valaki életében hosszabb időn keresztül

  • A tinédzser ill. fiatal felnőtt szobájának az ajtaja soha nem lehet zárva, nincs privát szférája (akár a személy beleegyezésével vagy anélkül)
  • A családod belül összemosódó személyes határok: Mindenki tud mindenkiről mindent, nincsenek titkok, nem is lehetnek (ez lehet teljesen természetes egymásba olvadás a családtagok között és lehet szülői presszió/elvárás hatására is)
  • Túlkontrollált életvitel: Minendre van szabály, az élet minden területén megvan a katonás rend, hogy mit hogyan "kell" vagy "szokás" csinálni. Ezektől eltérni nem lehet, ha végis előfordul ilyen, az komoly belső feszültséggel, szorongással, "árulásérzéssel" járt a szabályszegőben.
  • Tinédzserkori "lázadás" hiánya: teljes engedelmesség, szabálykövetés, "jógyerek", "mintagyerek" effektus
  • Minden élelmiszer cimkéjének elolvasása, tekintettel az összetevőkre és/vagy kalóriákra. Az ételek és italok összetevők és/vagy kalória szerinti gondos megválogatása és számontartása különösebb egészségügyi indok, ételintolerancia, kellemetlen tünet vagy betegség nélkül.
  • Bizonyos ételek, italok, összetevők, tápanyagok vagy élelmiszercsoportok teljes elutasítása különösebb egészségügyi indok, ételintolerancia, kellemetlen tünet vagy betegség nélkül.
  • Az utóbbi két pontban felsoroltak bármelyikének fennállása és időről időre történő szigorítása: egyre kevesebb kalóriát egned meg magának, egyre több ételcsoportot vagy élelmiszertípust zár ki az étrendjéből, egyre szigorúbb és egysíkúbb táplálkozási mintázat kialakulása, teljes beszűkülés
  • Indok nélküli, drasztikus életmódváltási tervek
  • Megnövekedett képernyőidő (telefon, tablet, laptop), beszükülő társasági élet
  • Az illető minden egészségügyi ok nélkül, szinte szakértőként mindent IS tud a táplálkozásról, élelmiszerekről, tápanyagokról, gyógyszerekről, felszívódási metódusokról, hasznosulásokról, kiürülésről. Egyre gyakrabban és többet olvas konkrét egészségügyi indok nélkül ilyen témában cikkeket, könyveket. Közösségi oldalakon ilyen témájú csoportokban aktívan részt vesz, olyan személyeket követ rendkívül aktívan, akik ezen témákban osztanak meg tartalmakat.
  • Indokolatlan hashajtó használat, akár titokban is vagy teljesen hétköznapi formában, pl. gyógytea formájában. Hashajtó tea használatát megindokolja vagy tagadja. Elrejtett hashajtó hatású szerek megtalálása. Székelési szokások radikálos változása. (Kúraszerű vagy rendszeres hashajtás normál testsúly mellett is intő jel lehet!)
  • Evés után szinte azonnal vagy rövid időn belül a mosdóba jár. Mosdóhasználat után kellemetlen szagú lehellet. Evés után a mosdóhasználat után azonnal rágózik. Fellángoló fogászati problémák, főként fogérzékenység és zománccal kapcsolatos problémák. Fogesztétikai problémák (zománcdefektus miatt). Gyakori gyomortáji és/vagy torokfájás. (Ezek mind önhánytatásra utaló jelek lehetnek még normál testsúly mellett is!)
  • Hirtelen megnövekedett sporttevékenység és mozgás. A bevitt kalóriákat "le kell dolgozni". A le nem dolgozott kalóriák szorongást és rossz érzést keltenek az adott személyben. Akár extrém mértékben is túlkompenzálja sporttal vagy mozgással, ha úgy érzi, túlment a megengedett étel/kalóriamennyiségen. Folyamatos, szigorú, akár számon is tartott lépésszámlálás és kalóriaszámlálás.
  • A személy nem vesz részt közösségi étkezéseken sem a családdal, sem másokkal.
  • "Zugevés": Egyedül, elvonulva eszik, hogy más ne lássa mit és mennyit eszik. Akár kevés akár sok ételről van szó, ez mindenképpen intő jel. Az már egy efelé mutató jelzés, ha valaki kellemetlenül érzi magát evés közben mások társaságában és csak egyedül képes szorongásmentes táplálkozásra.
  • Falási rohamok: Indokolatlan, hirtelen, rövid időn belüli extrém mennyiségű kalóriatartalmú ételek fogyasztása (Akár többezet Kcal!!!) viszonlagos rendszerességgel. (Lehet, hogy egy hónapban csak egyszer vagy kéthavonta, de periodikusan visszatér a falási roham.) A falási roham kontrollálására nem, vagy csak részben képes a személy és utána bűntudat, szorongás, kellemetlen érzés tör fel benne a megevett ételek miatt.
  • Érzelmi evés vagy koplalás: Rendszeresen, szinte törvényszerűen ételhez nyúl vagy von meg magától érzelmi terhelés esetén. (Öröm és/vagy bánat esetén is lehet!)
  • Túlterheltségi evés: Kognitív vagy mentális terhelés hatására törvényszerűen eszik valamit. (Kisgyermekes anyukák, percre betáblázott üzletemberek, vállalkozók, nagy mentális vagy kognitív nyomásnak kitett szakmák dolgozói)
  • Elkerülő evés: Bizonyos tevékenységek elkerülése (pl. tanulás, takarítás, munka)
  • Ingerszegénység, unalomevés: Az ingerek pótlása, unalmas időszakok evéssel való rendszeres kitöltése.
  • Függőségből való kitörésnél, pl. cigaretta elhagyásánál pótcselekvés. (pl. cigi helyett csoki)
  • Evésre, ételre vontakozó (nem viccből mondott) megjegyzések, társított gondolatok: "Ez a napom fénypontja.", "Ez a legjobb a napomban.", "Ekkor legalább békén hagynak!"
  • Gyakori mérlegelés, BMI szerinti beosztás indokolalan ismerete, nagyon alacsony testsúly megcélzása és alultápláltságba tartozó BMI érték kívánatossága, nemi jellegek elvesztése felőli érdektelenség (nem érdekli, ha annyira lefogy, hogy elveszti az alakját)
  • Irreális testkép, rossz testkép és önismeret, torzult kép önmagáról (másokkal kapcsolatban nem!)
  • Allandó, végeláthatalan, indokolatlan fogyókúrázási, diétázási periódusok (sikertől függetlenül).
  • Mindenre kiterjedő perfekcionalizmus

stb.

A felsorolt tünetek hosszútávú fennállása, sűrűsüdése vagy radikalizálódása annak a jele, hogy valamilyen lelki területen elakadásban van az adott illető vagy olyan trauma érte, melyet nem tud önállóan feldolgozni és az evésen keresztül "teszi ki az asztalra" a problémát. Ha gyanú merül fel, hogy nekünk vagy hozzátartozónknak ilyen elakadása van, a probléma mélységétől függően egészségügyi képzettséggel is rendelkező szakképzett coach vagy egészségpszichológus, klinikai szakpszichológus segítségét vehetjük igénybe. Nagyon fontos a megelelő szintű szakember választás! Egy szakképzett egészség coach csak a kompetenciájába tartozó elakadásokban igyekszik segíteni, ami ezen túlmegy, azt szakpszichológus irányába orientálja! Szubklinikai táplálkozási problémák és elakadások lehetnek coaching és pszichológiai kompetenciába tartozó esetek is, de a klinikai esetek mindenképpen pszichológus segítségét igénylik!

Kapcsolat

NorahCoaching logó

Facebook

Instagram

Linkedin

— Kapcsolat