A genderről - Ideológia vs. Biológia?
A nem
A nem az konkrétan az a genetikailag meghatározott, biológiai nemünk. Amikor megfogantunk, létrejött a genetikai kódunk, ami alapján magzatként az anyaméhen belül felépültünk. Nem "csak úgy idő közben" döntött úgy a szervezet, hogy "hm... ő legyen lány/fiú", hanem már a fogantatáskor kialakult XY vagy XY kromoszóma által már eldőlt. Nemből csak és kizátólag kettő létezik: férfi és nő. (A hermafroditizmusről a nemi jellegek kapcsán fogok beszélni, az nem tartozik ide, az nem tartozik a nem fogalmához!)
Akár tetszik valakinek a biológiai neme akár nem, az adott. Genetikailag és biológiailag vagy férfi, vagy nő vagy. Ez egy binális dolog és megváltoztathatatlan. Akármit is teszel, a genetikai kódod soha nem fog változni. Mivel pedig a genetikai kódod a tervrajz, ami alapján felépül és működik a tested, így mattot ad neked a genetikád, ha változtatni szeretnél rajta. Hiába akarsz nő lenni férfiként vagy férfi lenni nőként, a tested soha nem fog nemi jellegében nőivé alakulni (pl. nem lesz méhed, nem tűnik el a péniszed, nem nő meg a melled, stb.) és nem is fog nőként működni (nem lesz kevesebb a tesztoszteronod, nem lesz menstruációs ciklusra jellemző női nemi hormonrendszered, nem tudsz szoptatni mert nem lesz tej a melleidben, nem fogsz klimaxolni, stb.). Akárhogyan is küzdesz, ilyen soha nem fog történni veled, akármennyire nőnek érzed magad férfi testben.
A nemi jelleg
Nem összekeverendő a nem fogalmával! A nemi jellegek azok a külső belső testen is látható szervek, jellegzetes kinézet, egyéb tényezők, amiket a genetikai kódod azaz a kromoszómáid (XX, XY) határoznak meg. Attól, hogy a magzatban később alakul ki a genetikailag kódolt nemi jelleg, attól a magzat neme már akkor eldőlt, hogy elkészült a kromoszómakészlete, azaz a fogantatáskor. Ugyanúgy, ahogy a többi szerved is folyamatosan alakul ki és fejlődik, ugyanúgy a nemi jellegeid is. Attól, hogy szedercsíraként még nincs szíved, még nem jelenti azt, hogy a szervezeted "még nem döntötte el", hogy lesz-e vagy sem. Biztosan lesz, mert a tervrajzban benne van. Minden a megfelelő időben alakul ki, mint ahogy a házépítést sem a tetővel kezdik, hanem amikor ott lesz az ideje. Szóval a nemi jellegeid, tehát pl. a külső- és belső nemi szerveid meghatározója sem te vagy, hanem a genetikád. Ezen csak sebészi beavatkozással és hormonkezeléssel tudsz változtatni, ha akarsz. Ugyanúgy, ahogy a hajad és szemed színen sem vagy képes változtatni csak azért, mert számodra az nem tetszik. Viszont, míg a hajszínen egy hajfesték a szemszínen pedig egy kontaktlencse is segít, amit bármikor megváltoztathatsz, a nem-átalakítás egy radikális, visszafordíthatatlan károkat is rejtő beavatkozás. Így is vannak korlátok: a (genetikailag és egyben biológiailag) férfi lehetetlen, hogy szüljön. Ennyire átalakítani a testet egyenlőre lehetetlenség. Törvénybe lehet iktatni, hogy van hozzá joga, de valójában képtelenség.
A hermafroditizmus is ebbe a tárgykörbe tartozik, hiszen a kétneműség csak a nemi jellegek "kavarodása", nem pedig a genetikai nem kavara. Ebben az esetben is meghatározható genetikailag, hogy ki a nő (XX kromoszómakészletű) és ki a férfi (XY kromoszómakészletű), csak a nemi jelleget öltenek kettősséget.
A nem-átalakító műtétek tehát a testünkön megjelenő nemi jellegek sebészi átalakítása. Ilyenkor igyekeznek egy, az eredetire minél inkább hasonlító másolatot kreálni az orvosok, amik funkciójában is lehetőség szerint idomulnak a kívánalmaknak. Igen érdekes kérdés itt sokak számára, hogy miben különbözik egy nem-átalakító műtét pszichés háttere és mitől elfogadottabb, mint egy idegenkezű-szindrómában szenvedő ember kezének sebészi levágása. Mindkét esetben egy sebészi öncsonkítás történik az egyén szubjektív érzése miatt. Az egyik egy pszichés betegségként kezelt állapot, amikor a személy a saját testrészét idegennek érzi, ezért le akarja vágatni és komoly procedúrán kell átesnie ahhoz, hogy egyáltalán felmerüljön a lehetősége a műtétnek (ez az idegenkéz-szindróma). A másik egy más-identitás-érzés miatt történő műtét, ahol szinte ünnepelt, bátor, támogatandó lépés az adott beavatkozás és bizonyos országokban akár gyermekek számára is lehetőségként vetik fel az elvégzését. Pedig az alapja pszichológiai értelemben ugyanaz. A megoldási metódus is ugyanaz. Komoly orvos-etikai kérdés, hogy mitől betegség az egyik és mitől nem az a másik? Miért elfogadottabb alap a sebészeti beavatkozásra az egyik és miért nem az a másik.
A nemi identitás
A fenti két fogalom biológiai, anatómia, élettani kategóriák, a nemi identitás viszont pszichológiai és szociológiai fogalmak. A nemi identitás azt jelenti, hogy te milyen neműnek érzed és definiálod magad, függetlenül attól, hogy a genetikai nemed és nemi jellegeid mit mutatnak. A nemi identitásunk gyermekkortól egészen felnőttkorig fejlődik, de vannak meghatározó állomásai, vannak nagyon érzékeny periódusok, amikor igen sérülékenyek vagyunk ezügyben. Amikor valaki nemi identitása eltér a biológiai nemétől, azt nevezzük transzeműnek. (A transznemű tehát egy gyűjtőfogalom.)
Egy óvodáskorú gyermeknek szüksége van a jól körülhatárolt szerepekre, amik által megtanulja, hogy működik a világ és hogyan működik ő. Ahhoz, hogy lelki biztonságérzete legyen, szükgése van határokra, definíciókra, olyan biztonságos fogalmakra és kapaszkodókra, amik segítik az életben való eligazodásra. Itt még arra van szüksége egy gyermeknek, hogy alapfogalmakat helyre tudjon tenni, mint jó, rossz, királylány, királyfi, boszorkány, sárkány, varázsló, bölcs, öreg, (Jungi archetípusok), fiatal, felnőtt, gyermek, kiskutya, kiscica stb. Ha már itt behozzuk, hogy a jó nem jó, a rossz nem rossz, a királyfi nem biztos, hogy királyfi és a királylány nem biztos hogy lány... vagy hogy a kiskutya nem kiskutya, hanem bolognese kölyök, belga juhász kölyök és egyebek, akkor azzal megnehezítjük az identitásfejlődését és csökkenthetjük a gyermek biztonságérzetét. Nem arról van szó, hogy ne tudjon ilyen fogalmakról egyáltalán, egyszerűen arról van szó, hogy neki nem feladata jelenleg ilyen részletesen, disztingváltan látni és értékelni a világot. Neki kell az, hogy valami jó vagy rossz legyen. Fiú vagy lány. Ha ez nincs meg, akkor magát sem lesz képes megfelelően definiálni. A későbbi életkorok feladata, hogy a nagyobb kategóriákat elkezdje színesíteni és árnyaltabban lássa a világot. A túl korán behozott infók nem feltétlen váltanak ki egészséges szemléletet a gyermekeknél. Pszichológiai kutatások nem hoztak egységes álláspontot, hogy mi káros vagy jó egy gyermek részére ebben a korban. Minden bizonnyal a családi környezeten is sok múlik, nem csak a behatáson.
A fiúk és lányok ebben a korban gyakran élesen elkülönülten játszanak,, tanulják kategorizálni magukat és egymást: "én kislány vagyok, ő kisfiú", "ő néni, ő bácsi". A tinédzserkot ismét egy komoly állomás, ahol további szeleteit ismerik meg a nemi szerepeknek, másként kezdenek tekinteni sajás nemiségükre. Nem mindegy, milyen behatás éri a fitalokat és ezt hogyan élik meg. A családi, baráti kör, a szűkebb-tágabb környezet viszonyulása és az, hogy milyen közegben, kikkel beszéli meg a nehézségeit, hogyan kezelik formálódó nemiségét, szintén kulcsfonotsságú a nemi identitás szempontjából.
Nemi identitás szempontjából a pszichológia nem ad egyértelmű támpontot, hogy mi lenne az egészséges.
A szexuális orientáció
Szintén pszichológiai fogalom, ami függetlenül is működhet az előzőektől. A nem, a nemi identitás és a nemi jellegek nem feltétlenül esnek egybe azzal, hogy ki felé / mi felé érez az egyén szexuális vonzalmat. Ez a részlet tinédzser korban alakul, de életünk során sok behatás éri és változhat. Szexuális vágyat érezhetünk ellenkező nemű emberek felé (heteroszexuális beállítottság), azonos nemű emberek felé (homoszexuális, meleg, leszbikus) vagy senki felé (aszexuális). Az előbbiek általában elfogadottak társadalmi szempontból, de vannak nem elfogadott és egyenesen kriminalizált vagy betegségnek számító szexuális irányultságok, mint a pedofília (gyerkekek iránt vonzódók), gerontofília (idősek iránt vonzódók), zoofília (állatok iránt vonzódók) és parafília (tárgyak iránt vonzódók). Hogy a szexuális orientációt mennyire fogadja el egy adott társadalmi közeg, mennyire legitim vagy megvetendő az nagyon változó. Japánban élethű babákkal házasodnak legálisan, bizonyos nyugati országokban pedig a pedofília is elfogadott szexuális irányultság, amennyiben az alanya nem élő gyermek és nem történik aktus (pl. legális gyermekekről készült kép, anime nézése, ami nem konkrét gyermek felé irányuló szexualitás). Zoofília tekintetében konkrétan elfogadásról nincs tudomásom, de az utóbbi időben felmerült ezen irány elfogadásának kérelme is.
Hogy hol húzódik a határ egészséges és egészségtelen között az egy jó kérdés a pszichológusok számára, nincs ebben egységes vélemény.
A gender
A társadalmi nem, azaz a gender olyan tanult tulajdonságok, szerepek, viselkedésmódok összessége, amelyet a társadalom elvár az egyéntől biológiai neme alapján. Például egy nő érzelmi beállítottságú, szoknyát visel, magassarkút, sminketi magát, míg egy férfitől ez idegennek hathat. Egy férfitől furcsa, ha óvóbácsi lesz, egy nőtől furcsa, ha autószerelő.
A gender nem biológiai és nem is pszichológiai vagy szociológiai fogalom, hanem egy ideológiai tényező. A szexuális forradalom, a feminizmus és néhány szintén ideológiai alapon vívott harc során a társadalmi szerepek és elvárások sokat változtak, ami önmagában teljsen rendben van, hiszen a társadalom változásával szerepeink is változnak. A probléma ott van, amikor a korlátok teljesen eltűnni látszanak, mint jelen esetben láthatjuk a társadalmunkban.
A gender nem binális fogalom, nem csak nőies (feminin) nő és férfias (maszkulin) férfi létezik. Van metroszexuális férfi, tomboy, drag queen, genderfuid és rengeteg-féle kategória, amit az alapján alkottak meg (ideiológiai alapon) az emberek, hogy hogyan érzik vagy nem érzik magukat a bőrükben, meddig érzik magukat annak vagy milyen mértékben.
A gender problémája az, hogy általa akarják újradefiniálni és meghatározni a biológiai, genetikai és pszichológiai fogalmakat, nem pedig ezek mellett egy új kategóriaként megmaradni. A gender alapján akarják definiálni a biológiai nemet, a nemi identitást, a nemi jellegeket és a szexuális beállítóttságot és tejesen el akarják mostni a határokat, ami által az egész rendszer átláthatatlanná válik. Az orvostudomány, a sport, de még a sima mosdóhasználat vagy egy hétköznapi megszólítás is ellehetetlenül. Hiszen ha külsőre nem találjuk el, hogy a másik per pillanat éppen minek érzi magát és nem ennek megfelelően szólítjuk, azt ő egyenesen sértésnek fogja venni, mint ahogy ezt rengeteg esetben láthatjuk azon országokban, ahol a gender már erőteljes térhódítást végzett.
Mivel összekeverednek az eddig már definiált, gyakran megváltoztathatalan biológiai fogalmakat is egy ideológiai irányzat ki nem forrott meghatározásiaval kell helyette boldogulnunk, így a káosz adott. A genderelmélet szerint ugyanis 170 feletti nem létezik. A bejegyzett, hivatalos nem ennyi, de a paletta folyamatosan bővül. Mivel a nem nem egy ideológiai hanem biológiai/genetikai fogalom, ami megváltoztathatatlan és eleve binális, így eleve bukott a történet. Ha a nemet a társadalmi nemre vetítjük és értjük alatta mind a biológiai nemet, mind a nemi jellegeket, a nemi identitást és a szexuális orientációt, ezesetben egy viszont egy összemosott masszát kapunk, amit sok halmaz összeöntéseként hozunk létre, átjárhatóvá téve a fogalmakat, ezáltal szintén definiálhatatlanná téve egy-egy tényezőt. A definiális tudományos alapon sem mindig egyszerű, pláne, hogy önkényes alapon, ideológiai szempontok szerint igyekszünk átírni a tudományos tényeken alapuló biológiai fogalmakat is, amikhez valójában semmi köze. Ebből a nyugati országokban, főként amerikában és néhány skandináv országban óriási botrányok és felfordulások vannak. Attól, hogy valakit hívunk valahogy azért, mert ő valaminek érzi magát, attól az még nem az. Gyermekként is sokat játszottunk kiskutyásat, volt, hogy a szüleink is belementek és kicsit játszottak belünk ilyet, de ettől még nem lettünk kiskutyák. Úgy éreztük magunkat, úgy kezeltek bennünket, de nem voltunk és nem is lettünk azok.
Az elfogadás nem jelent társadalmi normatívát és az egyensőség nem jelethet pozitív diszkriminációt
Minden embernek érdemes megbarátkozni azzal, hogy biológiai neme adott és megváltoztathatalan. Nem mások miatt, hanem a saját lelki békéje miatt. A genetikán változtatni egyenlőre senki nem tud. A nemi identitását és szexuális orientációját mindenkinek tudnia kell kezelni attól függetlenül, hogy mennyire egyezik vagy nem egyezik a biológiai nemével. Ugyanígy kell tennünk mások nemi identitásával és magánügyként kell kezelnünk, nem pedig közügyként és politikai eszközként. Ha ez nehézségekbe ütközik, pszichológus segítségét érdemes kérni. A társadalmi elvárásokat és szerepeket, az azoknak való megfelelést vagy éppen nem-megfelelést is a helyén kell kezeni, függetlenül minden egyébtől.
A elfogadás soha nem kierőszakolható. Minél agresszívabb és manipulatívabb egy elfogadásra való törekvés, annál sikertelenebb, sőt annál inkább az ellenkezőjét éri el vele, aki ezzel próbálkozik. Az elfogadás azt jelenti, hogy nem akarom megváltoztatni a másikat. Nem akarom ráerőszakolni a saját érzéseimet, gondolataimat, véleményemet. Nem tartom sem rosszabbnak sem pedig jobbnak magamnál, hanem egyelnő értékű emberként tekintek rá. Nem az elfogadás kategóriája az, ha bármi okból kiemelem a másik személyt egy bizonyos tulajdonsága miatt, akár negatív akár pozitív értelemben. (Ez a negatív vagy pozitív diszkrimináció, azaz megkülönböztetés.) Az sem elfogadás, ha valamit társadalmi normává emelek csak azért, nehogy megbántsam valaki önérzetét. Elfogadni lehet megkülönböztetés, kiemelés és normatíva-újratervezés nélkül is. Elfogadni és értékelni csak úgy lehet, ha ugyanolyan érétkűnek tartom a másik embert akkor is, amikor ő másként gondolkodik vagy érez, mint én. Az egészséges elfogadás soha nem határtalan. (Például az LMBTQ sem vette még fel a pedofilokat és zoofileket az elfogadott kategóriába.) Azt is el kell fogadni, hogy mindenkinek máshol vannak a határai és ezeket a határokat ő határozza meg belülről és nem mások kívülről. A határok pedig attól függően változhatnak, hogy éppen miről van szó.