Az orthorexia és növényi alapú (vegetáriánus, vegán) diéták kapcsolata tudományos kutatások tükrében
Már jó ideje észleltem, hogy az általam ismert vagy velem kapcsolatba került személyek diétás típusai és orthorexiára való hajlamuk között észlelhetőek bizonyos összefüggések. Annyira piszkálta ez a dolog a csőrömet, hogy egy nap beültem a gép elé és elkezdtem kutatodni, mit mondanak a nagy esetszámú kutatások a diéták és az orthorexiára való hajlam kapcsolatáról. Megdöbbentett, amiket találtam...
Az orthorexia nevosa az eltúlzott törekvés az egészséges(nek hitt) táplálkozásra. A kifejezést Steven Bratman vezette be 1997-ben, mert azt vette észre, hogy egy bizonyos határon túl történő foglalkozás és odafigyelés az egészséges táplálkozásra olyan szükségtelen módszerekhez és kényszerekhez vezet, valamint olyan táplálékmegvonásokat eredményez, melyek paradox módon testi-lelki értelemben károsak az egyén egészségére nézve. Ma már különálló, bejegyzés alatt álló pszichológiai kategória, melyre már skálákat és mérési metódusokat is találtak fel, bár teljesen egységes álláspont még nem alakult ki a méréseket illetően. Ami biztos, hogy a számuk sokat növekedett az elmúlt években, mely pszichoszomatikus és pszichoszociális tekintetben is komoly probléma. Mára már az is bizonyított, hogy bizonyos diéták és táplálkozási irányzatok, valamint a social media nagymértékű használata is erősen hajlamosíthat ill. kedvezhet a kialakulásuknak. Főként fiatal nőket és lányokat érint és súlyosbodása komoly egészségügyi kockázatokkal jár.
Az egészség iránti elköteleződés szinte alapelvárssá vált a mai modern kor embere számára. Önmagában ez egy nagyszerű dolog lenne, de a modern egészségipar odáig vitte a folyamatot, hogy a tudományos és ésszerű kereteken belül mozgó egészségfogalmakat egyszerű üzletággá silányította az egészség tényezőit. Az egészséges táplálkozást egy „diéta-biznisszé”, az egészséges testmozgást „divat-edzésekké” tette ez a folyamat, nem beszélve a mentális egészség megőrzéséről és fejlesztéséről. Utóbbi esetében is sajnos ott tartunk, hogy gyakorlatilag bárkiből képeznek „papíros szakembert” néhány hetes tanfolyamon. A marketing pedig visz mindet.
Az olló kétfelé nyílt, így ma egyszerre vannak jelen a piacon a túltudományosított, derékszögű-sarkos, ésszerűséget és életszerűséget nélkülöző irányzatok és a laza, trendi, divatból betartott módszerek. Vannak a nagyon magabiztos, szinte vallásos meggyőződésű önjelölt guruk, akik minderől is mindent tudnak, ha az egészségről van szó és vannak a folyamatosan bizonytalankodó, tétovázó keresők, akik hol ebbe kezdenek bele, hol abba, vagy már el sem merik kezdeni az egészségük kézbe vételét, mert nincs támpontjuk. Ember legyen a talpán, aki egészséges életmódváltásba fog, mert lassan nagyobb kihívás komoly szakembert találni, mint végigmenni a folyamaton. De azok a szakemberek is keményen küzdenek, akik megfelelő alapokon, megfelelő eszközökkel kívánnak segíteni a hozzájuk fordulókon. Ugyanis a tudomány állandó változása és fejlődése által a „túl tudományos”, túl sarkos irányzatok hívei is időről időre csalódnak a tudomány állása miatti elvekben, a trendek pedig szinte évszakonként változnak. Középút nagyon ritkán van.
Egészség coachként és gyógytornászként is gyakran találkozom azzal, hogy az óriási információdömping közepette sokszor lehetetlennek érzik az emberek, hogy meghatározzák, milyen elvek mentén szeretnének táplálkozni és mozogni, egyáltalán ÉLNI. Bizonytalanságukat teljesen megértem és igyekszem a tudomány általam ismert, aktuális állása szerint támogatni őket a szakszerűség – ésszerűség – gyakorlatiasság szellemében, melyet mottómul is választottam.
De hogyan hat ez ránk, akik keressük „az igazit”, az „igazán egészségeset”? Hogyan hat az egészségről, különösen az egészséges táplálkozásról való gondolkodásunk az egész testünkre és lelkünkre? Erről nézzünk meg néhány nagy esetszámú tudományos kutatást...
A teljesség igénye nélkül hadd osszam meg időrendben, forrásokkal együtt az utóbbi idők cikkeinek fő eredményeit és mondanivalóját:
2015
„Az ortorektikus hajlamok speciális étkezési viselkedési jellemzőkkel járnak (fogyókúra gyakorisága, vegetáriánus és vegán étrend). Az iskolai végzettség nem befolyásolta az orthorexia nervosara vaó hajlamot, és a táplálkozással foglalkozó tanulók nem mutattak magasabb hajlamot a többi tudományterület hallgatóihoz képest. (…) Az ORTO-9-GE kérdőív azonban csak egy közepes eszköz az egyének ortorektikus hajlamainak felmérésére, és közepes megbízhatóságot és belső konzisztenciát mutat. Kutatásunk azt sugallja, hogy jövőbeni vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy megbízhatóbb és érvényesebb értékelési eszközöket biztosítsunk az orthorexia nervosa vizsgálatához.”
Benjamin Missbach, Barbara Hinterbuchinger, Verena Dreiseitl, Silvia Zellhofer, Carina Kurz, Jürgen König – (2015) When Eating Right, Is Measured Wrong! A Validation and Critical Examination of the ORTO-15 Questionnaire in German - https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/26280449/
2016
A Pisai Egyetem 2130 hallgatóját és 696 alkalmazottját vizsgálták. „A nők szignifikánsan magasabb arányban értek el küszöbértéket az ORTO-15-ön {orthorexia nervosa vizsgálati eszköz}, értek el alacsonyabb BMI-t, ill. nagyobb arányban voltak alacsony testsúlyúak és folytattak vegán/vegetáriánus táplálkozási stílust, mint a férfiak. Az egyetemi populációból származó mintánkból kiderült, hogy a vegetáriánus vagy vegán táplálkozás követése, az alacsony testsúly, a női nem, a hallgató jelenlegi tanulmányaz iránti érdeklődése szignifikánsan előre jelezte az ortorexiás hajlamot.
Liliana Dell'Osso, Marianna Abelli, Barbara Carpita, Gabriele Massimetti, Stefano Pini, Luigi Rivetti, Federica Gorrasi, Rosalba Tognetti, Valdo Ricca, Claudia Carmassi – (2016) Orthorexia nervosa in a sample of Italian university population - https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/27869905/
2017
„A vizsgálatban 2611 résztvevő vett részt, nevezetesen 1346 vegetáriánus és 1265 nem vegetáriánus. A kutatási kérdőív általános személyes és antropometriai jellemzőkből, a BOT-ból (Bratman Test for Orthorexia) és a résztvevők táplálkozással kapcsolatos attitűdjét értékelő kérdésekből állt.” (…)
„A kapott eredmények alapján az egészséges táplálkozás fanatizmusa inkább a vegetáriánusokra jellemző, mint a nem vegetáriánusokra. Az orthorexia nervosa kockázata az életkorral és az étrend időtartamával csökken. A legtöbb egészséges élelmiszer-fanatikust a laktovegetáriánusok, kevesebbet az ovo-vegetáriánusok és a lakto-ovo-vegetáriánusok, a legkevesebbet a vegánok csoportjában találtuk.” (…)
„Egyes tudósok úgy vélik, hogy a vegetáriánusok különösen hajlamosak az orthorexia nervosára. Emellett más kutatók is felvetették, hogy a vegetarianizmust fel lehet használni az étkezési zavarok elfedésére, mivel lehetővé teszi az érintett személyek számára, hogy elkerüljenek bizonyos ételekkel kapcsolatos termékeket vagy helyzeteket.”
Anna Dittfeld, Katarzyna Gwizdek, Paweł Jagielski, Joanna Brzęk, Katarzyna Ziora – (2017) A Study on the relationship between orthorexia and vegetarianism using the BOT (Bratman Test for Orthorexia) - https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/29432508/
2019
„Az eredmények azt mutatták, hogy a vegetáriánus étrend követése összefüggést mutatott ki az ortorexiás étkezési magatartással (14 vizsgálatból 11-ben)”
Anna Brytek-Matera – (2019) Vegetarian diet and orthorexia nervosa: a review of the literature - https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/31784944/
A nem és az önbecsülés általában nem függ össze az orthorexia nervosaval. A perfekcionizmus, a rögeszmés-kényszeres vonások, a pszichopatológia, az étkezési zavarok, az evészavar kórtörténete, a fogyókúra, a rossz testkép és a soványság iránti vágy pozitív kapcsolatban álltak a nagyobb összefüggésben az orthorexiával. Az orthorexia és a következő kockázati tényezők között vegyes eredmények születtek: életkor, SES, BMI, egészséggel kapcsolatos területhez való tartozás, testmozgás, vegetarianizmus/veganizmus, testtel való elégedetlenség, valamint alkohol-, dohány- és drogfogyasztás.
Sarah E McComb, Jennifer S Mills – (2019) Orthorexia nervosa: A review of psychosocial risk factors - https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/31075324/
„Hetvenkilenc húsmentes diétát követő egyén és 41 mindenevő diétát követő egyén teljesítette az EHQ-t és a TFEQ-R18-at. Eredmények: Eredményeink azt mutatták, hogy a vegán étrendet követő egyének magasabb szintű ismereteket mutattak az egészséges táplálkozásról, mint azok, akik vegetáriánus étrendet követtek és azok, akik mindenevő étrendet követtek. Azok a résztvevők, akik egészségügyi okokból vegán étrendet folytattak, nagyobb valószínűséggel rendelkeztek az egészséges táplálkozásról. A kognitív korlátozottság az orthorexia nervosa előrejelzője volt egy húsmentes diétát követő mintában.”
Anna Brytek-Matera, Kamila Czepczor-Bernat, Helena Jurzak, Monika Kornacka, Natalia Kołodziejczyk – (2019) Strict health-oriented eating patterns (orthorexic eating behaviours) and their connection with a vegetarian and vegan diet - https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/30155858/
2020
„…a vegán életmód önmagában nem kapcsolódik az ortorexikus étkezési magatartáshoz, hanem inkább a vegán étrend követésének mögöttes motivációjától függ.”
Friederike Barthels, Saskia Poerschke, Romina Müller, Reinhard Pietrowsky – (2020) Orthorexic eating behavior in vegans is linked to health, not to animal welfare - https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/30968370/
„…az ortorexia az önmagunk vállalkozói szellemének digitális elterjedése révén replikálódik. Végső soron az egészséggel, mint neoliberális kulturális patológiával való túlzott elfoglaltság megfosztja az élet értelmét. (…)
Az ortorexia az egészségügy kultuszának csúcspontja és vakfoltja. Kiüríti a szenvedőt, és a „tiszta” élelmiszerek fogyasztása felé fordul megoldásként; egyúttal megerősíti az egészség és a beteljesülés elszigetelő, kvázi „szoliszisztikus” nézetét, amely mellőzi az egészséget és a betegséget meghatározó tágabb társadalmi kontextusok kritikáját. Bratman, az „eredeti” gyógyuló ortorexikus ezt írta: „Talán a legeldöbbentőbb, amikor azt éreztem, hogy életem költészete csökkent. Csak az ételre tudtam gondolni.” Az egészség, a tisztaság és a választás szabadságának meg nem vizsgált követelményei között, a közösségi média korában és az alternatív étkezési rendszerek uralkodása alatt, azok, akik kellőképpen kiváltságosak és rátermettséggel rendelkeznek, mindig ki vannak téve az ortorexia valamilyen formájának veszélyével. Ezen a ponton kevésbé releváns az a kérdés, hogy az ortorexia „igazi” mentális betegség-e (és az sem hasznos, ha újra megnyitjuk a vitákat a mentális betegségek valóságáról ebben az összefüggésben). A lényegesebb az, hogy az ezalatt leírt viselkedések valósak és valós következményekkel járnak. Jövőbeli orvosi besorolása ellenére az ortorexia, mint egy neoliberális ökológiai rést betöltő kiberpátia releváns, mint az egészséges életmódot kolonizáló kortárs kulturális patológia.”
Cristina Hanganu-Bresch – (2020) Orthorexia: eating right in the context of healthism –https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/31358564/ et https://mh.bmj.com/content/46/3/311.long
A 466 személy 55%-a mindenevő étrendet követett, 23,5%-a vegetáriánus és 21,7%-a vegán volt. Az eredmények összefüggéseket mutattak ki az étrend típusa és az FCQ-SP dimenziói között: egészség és természetes tartalom (H = 8,7, p < 0,05), érzékszervi vonzerő (H = 11,4, p < 0,01), súlykontroll (H = 40,4, p < 0,01) ), és az ismertség (H = 37,3, p < 0,01). Eredményeink megerősítik a közelmúltban végzett tanulmányok eredményeit, amelyek szerint a vegán vagy vegetáriánus étrendet követő egyénekben nagyobb valószínűséggel alakul ki kóros elfoglaltság az egészséges táplálkozás iránt, mint a mindenevőkben.
María Laura Parra-Fernández, Maria Manzaneque-Cañadillas, María Dolores Onieva-Zafra, Elia Fernández-Martínez, Juan José Fernández-Muñoz, María Del Carmen Prado-Laguna, Anna Brytek-Matera – (2020) Pathological Preoccupation with Healthy Eating (Orthorexia Nervosa) in a Spanish Sample with Vegetarian, Vegan, and Non-Vegetarian Dietary Patterns - https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/33371252/
Mind a vegetáriánus mind a vegán diétát követők extrém módon több gondolatot, viselkedést és érzelmet társítottak az egészséges táplálkozással kapcsolatos dolgok felé, mint a vegyes táplálkozású személyek. Az ismétlődő negatív gondolkodás alapvető jellemzője a vegánok esetén a kognitív korlátozottság szignifikáns előrejelzője. Az egészséges táplálkozáshoz társított pozitív érzések kognitív korlátozottságot jeleztek elő a vegetáriánusok körében. (…) A kognitív korlátozottság előjelzőinek ismerete pszichológiai beavatkozási célként vagy pszichoedukációs célként szolgálhat a változó táplálkozási mintákkal rendelkező egyének körében.
Anna Brytek-Matera – (2020) Restrained Eating and Vegan, Vegetarian and Omnivore Dietary Intakes - https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/32709060/
2021
„A korábbi kutatásokkal összhangban az ONI (Orthorexia Nervosa Inventory) -pontszámok szignifikánsan magasabbak voltak a vegetáriánusok és vegánok, valamint azoknál, akiknél magasabb a rendellenes táplálkozás, az általános rögeszmés-kényszeres hajlam és a kényszeres testmozgás. Ezenkívül, míg az ONI-pontszámok nem különböztek szignifikánsan a férfiak és a nők között, a pontszámok negatívan korreláltak a testtömeg-indexszel.”
Crystal D Oberle, Alessandro S De Nadai, Aspen L Madrid – (2021) Orthorexia Nervosa Inventory (ONI): development and validation of a new measure of orthorexic symptomatology - https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/32279201/
„Magas DOS-pontszámok mellett azonban a félvegetáriánusok magasabb PHQ-depressziós pontszámot értek el, mint mind a mindenevők (p = 0,002), mind a vegetáriánusok (p < 0,001). (…)Az erős ortorexiás hajlamú félvegetáriánusok több depressziós tünetet mutatnak, mint a mindenevők és a vegetáriánusok. A vegetarianizmus és a depresszió kapcsolatának összetett természete további vizsgálatokat igényel.”
Johannes Baltasar Hessler-Kaufmann, Adrian Meule, Christina Holzapfel, Beate Brandl, Martin Greetfeld, Thomas Skurk, Sandra Schlegl, Hans Hauner, Ulrich Voderholzer – (2021) Orthorexic tendencies moderate the relationship between semi-vegetarianism and depressive symptoms - https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/32319025/
„Az eredmények azt mutatták, hogy a mindenevők szignifikánsan alacsonyabb szintű ortorexiás hajlamot mutatnak a vegetáriánus, vegán és paleo csoporthoz képest.”
Cláudia Ferreira, Maria Coimbra – (2021) To further understand orthorexia nervosa: DOS validity for the Portuguese population and its relationship with psychological indicators, sex, BMI and dietary pattern - https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/33140378/
2022
„Az eredmények azt sugallják, hogy az ortorexia nervosa összefüggésben áll az élet során követett diéták számával és típusával. Ezen túlmenően, azok a résztvevők, akiknél táplálkozási zavar áll fenn, testükkel való elégedetlenség vagy a vékonyság diszfunkcionális elképzelése van jelen, ők nagyobb valószínűséggel számolnak be nagyobb fokú orthorexiás jellemzőkről. (…)Az orthorexia nervosa gyakrabban fordul elő azoknál az egyéneknél, akiknél korábban táplálkozási zavart diagnosztizáltak, valamint azoknál, akik korlátozó étrendet vagy vegán/vegetáriánus étrendet követtek; a soványság vagy a testtel való elégedetlenség eszméihez kapcsolódó élethosszig tartó diéták, hiedelmek és magatartásformák száma az orthorexia általános jellemzője. Sőt, figyelembe véve, hogy a múltban meglévő az orthorexiás tulajdonságok a jelen legjobb táplálkozási zavarra utaló előrejelzői, így feltételezhetjük, hogy az orthorexia egy időben stabil konstrukció.”
Caterina Novara , Susanna Pardini , Francesco Visioli, Nicola Meda – (2022) Orthorexia nervosa and dieting in a non-clinical sample: a prospective study - https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/34993925/
SZEMÉLYES VÉLEMÉNY
Mielőtt messzemenő következtetéseket vonnánk le: Egy adott diétát követni nem jelent orthorexiát! Vegetráiánus és vegán étrendet követők sem bélyegezhetőek orthorexiásnak, viszont jó észben tartani, hogy ők jobban ki vannak téve a kognitív torzítás és korlátozás általi orthorexiás kényszerpálya felé terelő mellékút használatának. Az orthorexia egy nagyon komplex pszichológiai probléma, melynek szintén van szubklinikai és klinikai verziója. Főként a jelenlegi 14-40 közötti korosztály, akik erős egészségtudatosság irányába indulnak el és ki van téve a social media által keltett hatásoknak. Ők veszélyeztetettebbek az orthorexia, testképzavarok és táplálkozási zavarok veszélyeinek. Ez pedig nem játék.
Nem csak arról szól, hogy „egyél már mást is!” meg hogy „így is sovány vagy!”. Az egészségtudatosság gyakran egy nem tudatos menekülési ill. patológiás megküzdési stratégia. Az orthorexiások az „egészséges táplálkozás vallásának” dogmáiba menekülnek, ahol a kiszámíthatatlan világban végre szilárd kapaszkodót kapnak. Konkrét sikerélményeik vannak, igazolva vannak maguk előtt és mások előtt a saját szempontjukból és kiteljesedhetnek az „elég jó vagyok” érzésében a táplálkozás betartása által. Tudatos szinten ez nem jelenik meg, így ezt az adott személy nem is köti össze egymással. Viszont, amennyiben elvennénk az életéből a táplálkozással kapcsolatos tudását és kapaszkodóit, az egész énképe, személyisége, önbecsülése károsodna. Mivel a táplálkozás kiemelten fontos belső vázát képezi az önbizalmának és identitásának, akár egzisztenciális krízist is okozna, ha egy súlyos orthorexiás „hite alól” kirántanák a talajt, ezért ezt a területet rendkívül erős énvédő mechanizmusok sorával védekezik. (tudományos cikkek, tanulmányok, kognitív érvek és empirikus tapasztalatok sorával)
Finomhangolódási fázisban még "csak" az érdeklődési kör leszűkülése történik. Social media platformokon az általa "kiválasztott" irányzatot képviselő személyeket kezdi el követni, egyre mélyebben belemerül a szűkre szabott szabályrendszerű diták világába. Ez az érdeklődés még nem jelent veszélyt, lehet egy teljesen normális útkeresés része addog a pontig, amíg nem indul el egy fajta szélsőséges, fanatikus irányba.
Határozott figyelmeztető jele lehet a rossz iránynak, amikor szakmai szempontból indokolatlanul (de számára igazolt módon) elkezd kizárni bizonyos ételcsoportokat az értendjéből. Egy másik ilyen jel, amikor valaki normál testsúly és egészséges testi adottságok mellet sem érzi magát "igazán egészségesnek". Még itt sem feltétlen beszélhetünk orthorexiáról, de nem érdemes figyelmenkívül hagyni ezt a lépcsőfokot sem.
Egy nagyon komoly intő jel, amikor a táplálkozással kapcsolatban már erős érzelmi reakciók jelennek meg ártatlan megjegyzésekre, kritikákra vagy éppen más táplálkozású ismerősökkel szemben. Megütközéssel kezd tekinteni más nézetekre és egyre inkább fanatizálódik a saját maga által válaszott igazsággal kapcsolatban. (pl. „Te húsevő vagy…? Te cukrot eszel…? Uristen, hogy tudod azt meginni?) Gyakran támadásként élik meg mások, tőlük eltérő véleményét a táplálkozással kapcsolatban és heves bizonyítási kényszerrel magyarázzák érveiket.
Még komolyabb stádiumra utal, amikor az illető a barátait és ismerőseit is a táplálkozáson keresztül válogatja meg (pl. csak adott diétát tartókkal tud felszabadultan beszélgetni), netán ez alapján ítéli meg az embereket. Amikor ennyire beszűkül a szociális szférájuk bezárul körülöttük a buborék, amiben élnek, onnan már egyértelműen terápiás segítségre szorulnak. Akadnak olyanok, akik adott (táplálkozási)trendet támogató tudományos képzéseket hajlandóak csak elvégezni, de azért képesek szinte bármit kifizetni. Nagyon gyakori, hogy kapcsolódó vallási csoportokat kezdik tanulmányozni vagy csatlakoznak is hozzájuk. Vannak, akiknél a táplálkozás szabályai fokozatosan és folyamatosan szigorodnak és egyre több ételcsoportot zárnak ki az életébjükől, de akadnak olyanok is, akik végig egy adott szabályrendszer szerint esznek. A fizikai egészségre ez a faktor hat leginkább. Amennyiben azt látjuk, hogy táplálkozás okán valaki elkezd elszigetelődni korábbi életétől, érdemes résen lenni.
Megoldás:
Enyhe esetben egy rendszerszemléletű egészség coach segítsége is elégséges, komolyabb esetben viszont kifejezetten táplálkozással foglalkozó rendszerszemléletű szakpszichológus segítségére lesz szükség, de akár táplálkozáskutató és belgyógyász szakorvos bevonása is szükséges lehet a lelki és fizikai állapottól függően.
Fontos kulcs az autentikus személyiség, az önkép, önismeret, önbizalom fejlesztése, a stressz- és konfliktuskezelő stratégiák megismerése és elsajátítása valamint a (valós és virtuális) mikro- és makrokörnyezet hatásainak ismerete (generációs örökségek, kötődési típus). A fel nem dolgozott traumák felszámolása szintén fontos része a probléma megoldásának, amennyiben traumatikus okozta az elakadást. A szubklinikai esetek gondozása ugyanolyan fontos, mint a súlyos esetek kezelése!
Figyeljünk egymásra, figyeljünk magunkra! Az orthorexia igen alattomos kór! Az egészség hajszolásából soha nem lesz egészség! Ha biztosra szeretnél menni, kérj komplex szakmai segítséget olyan szakembertől, akinek lehetőleg egészségügyi végzettsége is van (orvos, gyógytornász, dietetikus, stb) és lelki területtel is foglalkozik (pszichológus, coach, mentálhigiénés szakember, stb.).
A megelőzés mindig könnyebb, mint a kezelés, így érdemes előre tájékozódni és folyamatosan újratervezni a szakszerűség, ésszerűség, gyakorlatiasság tengelyei mentén!
