"Az endometriózis ajándéka"

Az endometriózis egyre több nőt érintő betegség, ami körül még mindig sokkal több a kérdőjel, mint a felkiáltójel. Általában évekig tart, mire komolyan veszik az ebben szenvedő hölgyeknek panaszait és saját példámból is tanúsíthatom, hogy a diagnózisig gyakran akár több mint egy évtized is eltelhet. Egy fájdalmas, gyakran meddőséget okozó, gyógyíthatatlan betegség, ami kezelhető, de sokszor sajnos a műtőasztal a diagnózis utáni következő lépés. Most mégsem a fizikai vetületeit szeretném górcső alá venni. A héten egy kedves hölgy ügyfelem egy ilyen betegség miatt keresett fel. Műtétre vár és az emiatti félelmeivel küzdött. Nem is sejtettük, milyen mély üzenetet fog kapni saját magától ezáltal a betegség által, de úgy gondoltam, megosztom veletek, hátha másnak is hasznos lesz.

Fiatal, kedves, tündéri, elragadó, humoros, pozitív. Ez volt mind az első benyomásom Éváról (nevezzük most őt így), amikor találkoztunk. Elmesélte a betegsége történetét, hogy milyen kálvárián van túl, hogyan sikerült olyan orvost találnia, aki nem legyint a fájdalmas menstruációra vagy éppen nem akarja azonnal "kipakolni", mert "minek az már neki két gyerek után". Mesélt arról, megvan a számára megfelelő orvos és most műtétre vár. Időnként bepánikol, néha hipochondernek érzi magát és néha le akarja mondani az egészet. Aztán mindig rájön hogy nem, ezen túl kell lennie. Rendkívül jó humorral, öniróniával részletezte a nehézségeit és félelmeit is. Kicsit stand-up-osra vette a figurát, ami egy jó megküzdési stratégia, nagyon tudom értékelni és nagyon meg tudom érteni, mert magam is így működöm. Talán pont ezért éreztem, hogy a humor mögött kimondatlanul is azért elég komoly mélységek húzódnak. 

Sokmindent érintettünk, de a beszélgetés vége felé elindult benne egy belső folyamat és anélkül, hogy bármi spirituális töltete lett volna a dolognak. Úgy érezte, megfogalmazódott benne ennek az egésznek az üzenete. Sokat gondolkodott, hogy ez a betegség mi is valójában, mi történik ezáltala a betegség által testében és hogy mit is mond ez neki. Nagyon egyszerűen: van egy sejtcsoport vagy szövet (ezesetben a méhnyálkahártya), ami nem csak ott van, ahol neki a helye van, hanem egyszerűen szétszóródva mindenütt a testében és ez sok galibát és fájdalmat okoz. Számára ez a kép annyira élő lett, hogy azt érezte, hogy ugyanez történik vele lelkileg és sok más egyéb tekintetben is. Annyi helyen van ott az élet sok területén és teszi a dolgát, hogy igazából mindenütt ott van és teszi amit kell, de mégsem úgy, ahogy kellene. Szétszórja magát. Nem ott van csak, ahol igazából a helye van. És ez senkinek sem jó így.

Úgy érezte, ez egy markáns tanulság és tanulni akar belőle. A műtét után úgyis kicsit újra kell struktúrálnia az életét és akkor már miért nem lehetne úgy, hogy ő ott van, ahol a helye van és nem pedig szanaszét szórva, mint a kis endometrium-szigetecskék a testében. Aztán felmerültek a transzgenerációs örökségek, a családi minták, hogy egy nőnek mindennek IS kell lennie. Mindenütt IS ott kell lennie. Ma meg már főleg. Tökéletesen helyt kell állnia a munkájában. Egyéni vállalkozóként mindent IS csinálni kell, mert fenn kell tartania a bizniszt. Szakmailag top-on kell lennie. Emberileg is mindig kifogástalannak kell lennie. Otthon háziasszonyként a házimunka, mosás, főzés, egyebek szintén teljes embert igényelnek. Ebben van segítsége, de akkor is ő a nő. Anyaként sem teheti meg, hogy kevesebbet ad a száz százaléknál. A szüleinél pláne. Feleségként és nőként szintén nem lehet lejjebb adni. Mert nem. Emellett oda kellene figyelnie az egészségére, a táplálkozására, a mozgására. Nem ártana valami hobbi, kedvtelés vagy netán pihenés. Igen. Pihennie is kéne, de ezek már nem férnek bele. Mindenütt ott van, mindenütt teljesít, de ő maga mégsincs az életének középpontjában. Nincs önmagában otthon. Nincs a helyén ott belül, önmagában. Ez pedig egy komoly életfeladat. Hogy ő maga kerüljön saját magában a saját helyére és onnan tegye azt, amit neki tennie kell. Legyen része a saját életének. Legyen jelen az egészben. Ne csak mások életének kiszolgáló eszköze legyen.

Hogy miért írom ezt le? Nem azért, mert messzemenő következtetéseket kellene levonni és minden endomettriózisos nő problémája mögé ilyen pszichoszomatikus okot kellene tenni... semmiképpen sem... Viszont érdekes volt, amikor megjegyezte Éva, hogy most eszmélt rá, hogy egy olyan generációváltás történt, ahol ez igenis fontos kérdés. És igenis foglalkozni kell vele. Sőt, nagyon érdekes, hogy éppen ezután a generációváltás után szaporodott fel ez a betegség. Édesanyáink és nagyanyáink egészen más körülmények között, más társadalmi, politikai és családi környezetben éltek. Más elvárásokkal, más kihívásokkal és egészen lehetőségekkel (vagy azok hiányával). A mi generációnk az első, ahol egészen más életfeladata van egy nőnek, más pályája és egészen más lehetőségei is. Nem vagyunk részei a saját életünknek. Szétszóródunk a tevékenységek között és funkcionálunk mindenütt máshol, még ott is, ahol nem feltétlen kell, de ott, ahol igazán lennünk kellene és meg kellene élnünk öngaunkat, ott nem tudunk jelen lenni. Az új kihívások, szélesebb perspektíva és lehetőségek mérlegén sokszor elveszünk nőként, hiszen már nem tudunk a hozott mintákból építkezni a jelen kihívásai közepette. Ha újat próbálunk, megkapjuk a régi nézőpont kritiáit. Ha görcsösen ragaszkodunk a régihez, az sem mindig "életképes" önmagában. A régi minta nem teljesen kompatibilis és valid a mai kor sajátosságit tekintve, de új még nincs. Nem minden tekintetben segít a magunkkal hozott vagy tanult minta, az újat pedig nekünk magunknak kell megtalálni. Ha ezt nem jól csináljuk, abban nőként hamar kiéghetünk. Ez a mai modern nők egyik fontos életfeledata és kihívása: új, működő mintát találni.

Nagyon tetszett, ahogy Éva fogalmazott, hogy akármilyen ijesztő számára néha ez az egész, és akármilyen fájdalmas, mégis úgy érzi; ez az üzenet, amit most tanított neki ez az állapot nagyon fontos. Úgy nevezte, hogy "az endometriózis ajándéka". Lehet, hogy sokaknak kicsit bizarrnak hat, de ott abban a kontextusban semmi meglepő nem volt ebben a megfogalmazásban. Sőt. Számomra egy olyan mély dolgot tanított, amit szerintem sosem fogok elfelejteni. Az új kihívások új megoldási stratégiákat követelnek. Megmaradni nőnek, megőrizni a női értékeket, önmagunknak lenni, jelen lenni és mégis haladni a korral. Ez komoly kihívás. Erre nincs minta. Most készül. Általunk.