Egészség coaching – a pszichoszomatika és rendszerszemlélet szemüvegén keresztül

Ismeretlen eredetű fájdalmak, zsibbadások vagy más rejtélyes tünetek és zavarok szinte mindenki életében előfordulnak átmenetileg. Nem mindig derül ki, hogy egy kis fájdalom, fogyás, hízás, alvászavar mitől jelenik meg, majd szűnik meg, mert jön és megy. Van, amikor egy-egy tünet beavatkozás nélkül, magától is megoldódik. Ez teljesen normális, hiszen mind a testi-, mind a lelki rendszereink az egyensúlyra, gyógyulásra, helyreállásra vannak programozva. Amíg képesek megbirkózni a feladattal, nincs is szükség beavatkozásra. De mi van akkor, ha nem oldódik meg? Ha ezer meg ezer kivizsgálás után sincs egzakt válasz, csak találgatás vagy még annyi sem? És mi van, ha felmerül a lelki eredet? Ha ismerősek a fenti kérdések, olvass tovább…

A rendszerszemléletről röviden

Egy személy sosem létezik önmagában. Rengeteg külső, belső és áthidaló rendszer függvényében létezik és alakul. A testi belső rendszereink közül tudjuk, hogy a sejtszintű-, szöveti szintű- és szervi működések erőteljesen befolyásolják egészségünket, de ugyanilyen belső rendszer lelki szinten az érzékelés, észlelés, érzelmi szabályozás és egyéb rendszerek. A belső testi- és lelki rendszerek közti kommunikációt az idegrendszer, hormonrendszer biztosítja. Ezek tolmácsként működnek a testi és lelki folyamataink között, hogy megértsük önmagunkat. Külső rendszerek többek között a család, iskola, munkahely, lakóhely, kultúra, politika. Ezek szintén meghatározzák, hogyan működünk. A külső és belső rendszerek kölcsönhatásban vannak egymással mind fizikai-, mind lelki-, mind pedig spirituális szinten. Bárhol keletkezik zavar vagy elakadás, az a rendszerek mindegyikére kihat.

A kérdés sosem az, hogy hatnak-e ránk bizonyos dolgok (függetlenül attól, hogy tudatosulnak ezek a hatások vagy sem), hanem hogy képesek vagyunk-e helyreállítani a homeosztázist, azaz az egyensúlyi állapotot a rendszerekben és a rendszerek között. Vannak hatások, amik el sem érik az ingerküszöbünket, mert tudatosulás előtt megoldja őket a rendszer. Vannak, amik már tudatosulnak, de ösztönösen megvannak a mintáink és sémáink ezek megoldására, így nem igényelnek külső beavatkozást. Viszont vannak olyan helyzetek, amikor olyan hatás ér bennünket, amikkel már nem tudunk megbirkózni, mert nincs rá hatékony stratégiánk, eszközünk, vagy egyáltalán nincs is ilyesmink. Ilyenkor van szükség külső segítségre. Például ha eltörik egy csontunk és be kell gipszelni vagy meg kell operálni, amihez kell egy szakorvos. Ha nem tudunk feldolgozni egy eseményt vagy nem tudunk kezelni egy élethelyzetet, csapdában érezzük magunkat és nem tudjuk helyreállítani az egyensúlyt magunkban, olyankor a megfelelő szintű lelki segítségre van szükségünk.

A pszichoszomatikus tünetekről, zavarokról pár gondolat

Azoknál az elakadásoknál és zavaroknál, ahol a rendszer nem képes magát egyensúlyba hozni, vagy nem megfelelő az egyensúlyi helyzet, amire képes, igyekszik a helyzetet kompenzálni és jelzéseket leadni számunkra, hogy itt bizony segítség kell. Ezeket a segítségkérő szignálokat igyekszik a szervezet a maga nyelvén, figyelemfelkeltő módon küldeni felénk; ezek lesznek a pszichoszomatikus zavarok/tünetek/betegségek vagy a pszichoszomatikus rendszerbetegségek/zavarok.

Ezek lehetnek fájdalmak (pl. migrén, hasfájás, ízületi fájdalmak), zsibbadások, furcsa testi- vagy lelki érzetek, rosszul szabályozott idegrendszeri- vagy hormonrendszeri funkciók, szívritmus zavarok, vérnyomás problémák, alvászavarok, testsúly-problémák, táplálkozási zavarok, de akár szélsőséges formáig is elmehet a szervezet, ha nem figyelünk rá vagy nem jól dekódoljuk a jelzéseit. Ilyen az ájulás, eszméletvesztés, alvás alatti tevékenységek (mozgások, evés, szexuális tevekénységek) epileptiform rosszullétek és hasonló, komolynak tűnő, de veszélytelen tünetek.

Amikor alapos és hosszas kivizsgálás után sem találnak semmilyen szervi problémát egy tünet mögött, vagy csak részben magyarázhatóak a tünetek, érdemes ilyen lelki elakadásokra gondolni.

Oké-oké – gondolhatod most –, de hogy jön ide az egészség coaching?

Azt már tudjuk, hogy a lelki eredetű fizikai tünetek mögött egy egyensúlyvesztett állapot van a testi- lelki- és/vagy egyéb rendszerek tekintetében. Mondhatjuk ezt úgy is, hogy „káosz”, hiszen a rend nélküli működés az kaotikus. Az egyensúlyvesztés tekintetében pedig külső segítőként jól jöhet egy olyan szakember, aki ismeri ezeknek a rendszereknek a működését, kölcsönhatásait, de nem „megszerelni” szeretné ezt a saját „szájíze szerint”, hanem végigkísér ennek a helyreállításában.

Azt is tudjuk, hogy amikor mi magunk idézünk elő egy egyensúlyvesztést azzal, hogy pl. életmódot akarunk váltani vagy a saját működésünket akarjuk megváltoztatni, ott is ugyanez a helyzet, csak ott nem külső behatás történik. Itt is lehetnek pszichoszomatikus tünetek és nem várt, kellemetlen „mellékhatások”, hiszen az egyensúlyt nem úgy akarjuk helyreállítani, ahogy volt, hanem egy magasabb szinten. Ehhez is szükséges egy külső segítő, pl. egészség coach vagy pszichológus (attól függően, milyen területen dolgozunk magunkon).

Akár külső behatásra, akár saját döntés következtében szeretnénk új, magasabb szintű egyensúlyi állapotot előidézni az életünkben, egy dolog garantálható: a káosz. Az, hogy a régi szétesik vagy mi szedjük szét és egy újat kell építenünk, ami bizonytalansággal, feszültséggel és sok átmeneti kellemetlenséggel, átrendeződéssel jár. A végcél miatt megéri, de fel kell készülnünk erre is, és ezért fontos, hogy legyen ebben egy empatikus, jól képzett szakember, aki elkísér bennünket ezen az úton.

A tünetek vagy zavarok mögött nem feltétlen áll komoly trauma vagy mély gyökerű, komoly patológiás folyamat. Egy kisebb elakadás is tud „nagy port kavarni”, ha régóta fennáll, figyelmen kívül hagytuk sokáig, elnyomtuk vagy szándékosan nem akarunk vele foglalkozni. A szakember, akire szükséged van, az elakadás vagy trauma mélységétől függően lehet coach, pszichológus, pszichiáter, mentálhigiénés szakember. Egy jó szakember pedig tisztában van azzal, hogy mi az ő kompetenciája és mi az, ami már más szakember tudását igényli, majd ennek megfelelően működik együtt veled vagy küld tovább máshoz.

És itt jön az, hogy „De hát honnan tudjam, ki a jó segítő (pl. egészség coach vagy pszichológus) számomra?”

Sokan mondják magukat health coach –nak ill. egészség coach –nak néhány napos vagy hetes kurzus után – vagy akár ezek nélkül is -, ami igen megtévesztő és bizonyos helyzetekben kifejezetten veszélyes. Az egészségünk nem játék. Sem a testi, sem a lelki egészségünket nem szabad kitennünk jószándékú, de alacsony tudásszintű vagy tapasztalatú szakembernek. Nem mindegy, hogy ki és milyen tudással és tapasztalattal nyúl az életünk ezen aspektusához.

Bő másfél évtizedes egészségügyis tapasztalattal, 5 év (diplomás és nemzetközi coach képzés utáni) coach tapasztalattal valamint közel tízévnyi kutatás után a neuropszichológiai tanulmányokban is, úgy érzem, bőven van mit tanulnom és nem minden az én kompetenciám. Sőt, minél többet tudok, annál óvatosabb és körültekintőbb vagyok.

Úgy gondolom, minden egyes ügyfél/kliens/paciens egyedi, mindenkinek komplex kórtörténete és magánéleti története van. Minden „esetet” holisztikusan, rendszerszemléletben érdemes megközelíteni a hatékony és tartós megoldás érdekében. És bár a coaching a „nem-tudás művészete” is, néhány napnyi vagy hétnyi tudással nekiugrani egy életmódváltásnak vagy (testi-lelki) egészségügyi problémának nem feltétlen tartom hatékonynak. Érdemes tehát olyan szakembert választani, akinek van releváns egészségügyi tapasztalata is, hiszen a keretek tartásához nem csak empátia szükséges, hanem az is, hogy tisztában legyen a szakember a különböző fiziológiás és patológiás folyamatokkal mind fizikia mind lelki tekintetben.

“A káosz nem verem. A káosz létra.” /Petyr Baelish - The Song of Ice and Fire/

Hadd legyek kicsit provokatív: Egy adott rend(szer)en uralkodni nem nagy cucc. Minden rendszer stabilitásra és önfenntartásra törekszik önmagától. Ha már egy rendszer kialakult (legyen az fizikai-, kémiai, biológiai-, ökológiai-, szokás-, lelki- vagy spirituális rendszer), onnantól természetéből adódóan a fennmaradásra törekszik. 

Egy régi szokást nem kell külön erőkifejtéssel fenntartani. Ahogy egy lelki működést (pl. sémát, mintát) vagy fiziológiai homeosztatikus rendszert sem. Ha valamire berendezkedik a rendszer, akkor az annak megfelelően igyekszik működni és ugyanazt igyekszik helyreállítani egy megbillent helyzetben, mert az már egyszer megtartotta valamivel szemben a szervezetet és a túlélést szolgálta. Az viszont – sajnos vagy nem sajnos - már mellékes a szervezetnek, hogy a már berögzült minta/ séma / stratégia a jelenben hasznos-e vagy sem. Ami egyszer működött, arra igyekszik visszatérni a rendszer, amíg át nem tanulja a “lépést”, hiszen korábban az adott számára biztonságot, legalább is az volt ismerős. Emiatt olyan nehéz új szokást felvenni, másként reagálni egy ingerre vagy életmódot váltani.   

Nekem viszont van egy elvem: Nem én vagyok a rendszerért, hanem a rendszer van értem. Ha a kialakult testi-lelki-spirituális működésem, életmódbeli szokásaim nem szolgálnak engem, hanem kifejezetten szabotálnak, akkor az nem funkcionális, nem egészséges. Mert nem „értem van”. Márpedig nekem kell lennem a saját életem kompetens és felelős urának, királynőjének. Nem fogok úgy „uralkodni”, ahogy a rossz rendszer fütyül. És ha azt észlelem az önismeret és önreflektív munka alatt,  vagy egy pszichoszomatikus tünet által, hogy a rendszer ellenem van és nem értem, vagy egyenesen szabotál, akkor egy dolgot kell tennem: meg kell változtatnom a rendszert!

Néha ez egy folyamat, de van, hogy személyesen nekem kell meg bontanom vagy egyenesen “szétvernem”. Olyan is van, hogy egyszerűen hagynom kell szétesni. Igen, jól érted, van, hogy konkrétan hagynom kell „meghalni” a régi rendszert. És hogy mi marad utána? Így van: a káosz. Na, ebből a káoszból kell új rendszert építeni. EZ az igazi kihívás és az igazi királynői feladat!

Az igazán nagy dolog: kilépni bátran az “ismerős rossz”-ból, ami hamis biztonságérzetet adott, fogni magam és uralni a káoszt, hogy felépítsem a saját rendszerem. Ha kell, akkor újra meg újra. Akár többször is egy életben. Ami nem szolgál, ami nem hasznos, azzal nem vagyok köteles együtt élni. Én uralkodom az életem fölött, nem a körülmények uralkodnak rajtam.

Az igazán kemény dolog: Megtalálni a függetlenséget és biztonságot a káosz közepette is, akármekkora az entrópia, és ebből a káoszból szépen (vagy nem szépen) kiemelkedni, uralmat venni és új rendszert építeni.

Kezdek benne rutinos lenni. Eleinte idegesítő volt. Na jó, még most is az. De aztán rá kellett jönnöm: ez az ÉLET.

És mi az egészség coach / health coach / pszichológus feladata ebben?

Kísérni.

Nem megoldani helyetted a helyzetet. Nem megmondani, hogy mi a baj vagy miről szól az egész. Nem megoldási javaslatokat és stratégiákat gyártani és készen tálalni. Nem megmenteni vagy üldözni. Nem motiválni vagy „rugdosni”, mert „úgy könnyebb”.

„Csak” ott lenni veled partnerként és végigmenni veled ezen az úton, támogatni és megtartani a káoszban a saját utadon a lábad. Ahol pedig szükséges más szakember segítsége, vagy akár gyógyszeres segítség, ott erre felhívni a figyelmed.